Minden évben az évnek ezen szakaszában visszatérő téma, hogy Magyarországon nem Halloween, hanem Mindenszentek van. A legtöbb esetben azzal szembesülök, hogy az embereknek fogalmuk sincs arról, miről beszélnek; hogy gondolkodás nélkül dobálóznak a „sátánista” és hasonló kifejezésekkel. Az eddig legfájdalmasabb megnyilvánulás szerint „a samhain volt október 31-én, aki egy kelta halálisten, a druidák istene”. Nos... nem.
Ez a fajta tudatlanság és az ebből fakadó elvakultság eléggé elkeserítő, főleg azért, mert könyvtárak teljes részlegei foglalkoznak néprajzzal (vagy ha lusta olvasni, a Google a barátja).
A Halloween kétségkívül pogány ünnep, de semmilyen módon ne köthető a sátánimádathoz.
Azt pedig még kevesebben tudják (vagy nem hajlandók tudomásul venni), hogy a tökfaragásnak Magyarországon is van hagyománya. Nagyanyáink idejében, október vége felé, az aratás és betakarítás végeztével sötőtök vagy takarmánytök belsejét vájták ki és gyertyát tettek bele, hogy egymást ijesztegessék (tökvicsori). Pedig ők aztán biztos nem követték az "amerikai divatot".
Én a Dunántúlról származom, és bizonyos helyeken bizony még mindig él a Luca-tök hagyománya, amikor is arcot faragtak a töknek és Luca-nap éjszakáján kitették az ablakba, és hogy még rémisztőbb legyen, gyertyát tettek bele.
Nézzük a dátumokat:
október 31. Halloween
november 1. Mindenszentek
november 2. halottak napja.
Itt ugyan van egy kis csúsztatás, ugyanis az eredeti ünnep valóban november 1-jére esett, azonban a kelták napnyugtától napnyugtáig számítottak egy napot, így az ünnep november 1.-jének előestéjén kezdődött.
MINDENSZENTEK
Kezdjük egy, a hívek számára nem épp kellemes kijelentéssel: a mindenszentek mai formájában nem keresztény ünnep. Eredetileg május 13-án tartották Szűz Mária és a mártírok emléknapját. Mivel az őskeresztény gyakorlat a bibilai kijelentésekkel ellentétes ünnepeket nem fogadta el, lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították. Így lett a pogány ünnepből a keresztény mindenszentek vagy mindszent napja, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén tart.
Egyháztani szempontból a megdicsőült Egyház ünnepe. A még élők a „küzdő egyházat”, a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a „szenvedő egyházat”, az üdvözültek pedig a „diadalmas egyházat” képviselik.
Az ünnep a megemlékezés napjaként először III. Gergely pápa idejében jelent meg, 741-ben. A hagyomány szerint IV. Gergely pápa tette egyetemes ünneppé.
Ne keverjük össze a halottak napjával, ami november 2-án van. Ezen a napon az purgatóriumban lévő hívekért szólnak a harangok. Ezt a napot 998-ban vezette be emléknapként Szent Odiló clunyi apát, később a bencés renden kívül is ünnepnappá vált. Az egyház csak a 14. században vette át teljesen. Ezt az estét a halottak estéjének is nevezik, sok helyen ilyenkor órákon át szólnak a harangok.
Szokás, hogy ezeken a napokon az emberek meglátogatják és letakarítják halottaik sírják, virágot visznek és gyertyát gyújtanak a sírnál mindenszentek napján, és másnap, halottak napján is. A gyertya fénye az örök világosság jelképe. Az egyház szertartása szerint a temetők központi, úgynevezett nagy keresztjénél elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket.
Magyarországon a sírok virágokkal való feldíszítése német hatásra terjedt el a 19. század elején. Ezt a szokást aztán a protestánsok és az ateisták is átvették.
Régen nem csak meggyújtották, de figyelték is, hogy kinek ég le hamarabb a gyertyája, mert a néphagyomány úgy tartotta, hogy az hal meg előbb, akinek a gyertyája hamarabb kialszik.
Vannak, akik úgy tartják, hogy a gyertyagyújtás a kereszténység előtti időkből ered. Ők azt vallják, hogy azért gyújtanak gyertyát a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve visszataláljanak a sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket.
HALLOWEEN
A Halloween, eredeti nevén Samhain a kelták legjelentősebb ünnepe, az újév és a tél kezdetének ünnepe. A „samhain” szó a gael nyelvben a november hónap neve, szó szerinti jelentése: „nyár vége”. Hívják még All Hallow’s Eve-nek is, ami szó szerint azt jelenti, hogy „minden szentek napja”, de említik még Hallowmas néven is.
A kelták nem négy, hanem csak két évszakra osztották az évet: télre (sötét évszak) és nyárra (világos évszak). A tél Samhain estéjétől Beltane estéjéig, vagyis november 1. előestéjétől május 1. előestéjéig.
A hagyományok szerint Samhain éjszakáján fellebben a két világ közti függöny, és a halottak szellemei eljönnek hozzánk.
A néphagyomány szerint ezért róluk is gondoskodni kell: őket is vendégül látják, ennek jelekén t külön terítéket tesznek fel eltávozott szeretteiknek a vacsoraasztalnál; különös gondot fordítva azokra, akik a múlt év során távoztak el.
A régi hit szerint ilyenkor nem csak eltávozott szeretteik térnek vissza, hanem a föld alól is előbújnak mindenféle lények, jó és kevésbé jóindulatúak. Ez utóbbiak elől rejtőztek el úgy, hogy ijesztő maskarákba bújtak, megtévesztve ezzel az ártó szándékú lényeket. Ebből alakult ki a ma ismert jelmezes felvonulás.
Samhain ünnepéhez számtalan jelkép, szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hit szerint ez az év legmágikusabb éjszakája. (Ezek felsorolása külön posztot érdemelne)
A legjellegzetesebb – és legtöbbet támadott – jelkép a tökámpás. Ezt az ír folklórnak köszönhetjük. A lámpás angol neve Jack-o-lantern azaz Lámpás Jack.
A legenda szerint Jack egy részeges kovács (más változatban csaló) volt, aki még az ördögöt is megtréfálta. Halála után bűnös élete miatt nem kerülhetett a mennybe, de tréfája miatt az ördög a pokolba sem engedte be. Végül azonban megszánta Jacket és adott neki örökké izzó fadarabot, hogy meglelje vele a visszautat. Ezt az izzó fát tette Jack egy kivájt takarmányrépába, és azóta a lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi a megnyugvást.
A legendának sok változata ismert, de mindegyik egy Jack nevű részeges alakól szól, aki túljárt az ördög eszén.
Mikor a válság idején az írek Amerikába vándoroltak, magukkal vitték és meghonosították ezt a hagyományt (is), azonban marharépa helyett tökből faragták lámpásaikat, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy abból több termett.
Bár néhány pogány csoport, kultusz és sátánista kedvenc ünnepének vallja Halloween-t, az ünnep nem ördögi praktikákon alapul.
„Engedd távozni a távozni akarót, engedd érkezni az érkezni akarót” – tartja a mondás.
A Samhain lényege az eltávozottakra való emlékezés, amikor is felidézik magukban a velük való kapcsolatot, jelképesen vendégül látják, megtisztelik, majd békében elengedik a holtakat, hogy az élők a jövő felé fordíthassák tekintetüket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése