François Villon: A szív és a test vitája

- Ki szólít?
        - Én vagyok.
              - Ki?
                    - A szíved,
melyet alig tart már egy vézna szál:
      vér és erő mind elhagy engemet,
            ha látom, mi vagy, félig meggebedt
                  vert kutya, amely lapúl és zihál.
- Mi tett így tönkre?
        - Kéjek vad vigalma.
              - Mi közöd hozzá?
                    - Gyötrődöm miatta.
- Hagyj békén!
        - Miért?
              - Tűnődni mindezen.
                    - Mikor?
- Majd, ha megértem komolyabbra.
        - Többet nem mondok.
              - S én nem sürgetem.

- Mit remélsz?
        - Hogy derék ember leszek.
              - S harminc éved?
                    - Csak csikó-korhatár
- Gyerek vagy hát?
        - Nem.
              - Akkor őrület
                  Szállt meg!
- Engem?
        - Ugy van, a fejedet!
            Mit tudsz?
                    - Tudom, mi tejben a bogár.
Különbség: csak, hogy ez fekete-fajta,
      Az meg fehér.
              - Csak?
                    - Mit vitázni rajta?
Ha nem elég, elölről kezdhetem.
        - Elvesztél!
              - Még nem; aki bírja, marja.
                    - Többet nem mondok.
- S én nem sürgetem.


- Én gyász vagyok; te kín és rémület.
      Ha bolond lennél, hülye vagy szamár,
            Talán tudnám, hogy mivel mentselek.
                  De nekem jó s rossz, minden egyre megy:
Vagy a koponyád túlontúl tatár,
      Vagy züllésed az erényt is tagadja?
            Nos, mit felelhetsz e fürkész szavakra?
                    - Azt, hogy a halál túlvisz mindenen.
- Gyenge vigasz! Mégis bölcs, aki vallja.
      Többet nem mondok.
              - S én nem sürgetem.


- Miért vagy ily rossz?
        - Rossz csillagom vezet:
              Szaturnusz romboló jegyében áll
                  Az életem.
- Micsoda őrület:
      Ura vagy s ő szolgálja életed!
            Nézd meg, mit mond Salamon király:
                  ˝A planétáknak mind legyőzi csalfa
Rendelését a bölcsesség hatalma.˝
        - Én nem hiszem. Nem változom sosem.
              - Pedig hihetnéd.
                    - Eh!
- Csak szállj magadba!
      Többet nem mondok
              - S én nem sürgetem.


- Van kedved élni?
        - Míg Isten Akarja.
            Így hát...
                    - Nos?
- Vezekelj! Olvasni volna
      Legjobb!
              - Mit?
                    - Jó könyvet! Sokat! De hagyd a
Ledéreket!
        - Akarom, úgy legyen.
              - Oly könnyen felejtesz!
                    - Könnyen, de nem ma.
- Ne várd, míg lesújt rád a bosszu karja!
      Többet nem mondok
              - S én nem sürgetem.