Kétezertizenkilenc április tizenkilenc, tizenkilenc óra tizenkilenc perc.
Az Összeomlás napja
Ha ezt üzenetet halljátok, valószínűleg már halott vagyok, vagy üres fejjel vegetálok egy sarokban.A függőségek néhány év leforgása alatt, ugrásszerűen vették át az uralmat felettünk. Elvesztettük a kontrollt, egyik pillanatról a másikra eltűntek az agyak a világból. Kihunytak az érzelmek, eltűnt az igény az igazi boldogságra, csak a kényszerek, a megszokások, a sémák maradtak.
A berögződéseink áldozatai lettünk.
Hajkurásszuk nap mint nap a súlytalan dolgokat, szükségletként kezeltük a szükségtelent.
Elhittétek hogy a tudás, amit birtokoltok mások felé emel titeket, hogy mindenki felett álltok,
Hát persze..
Felejtsétek el..
Ráfogjátok a világ össze baját színekre, számokra, klímaváltozásra, politikára, médiára,háborúkra, rossz neveltetésre, eleve elrendelt rossz körülményekre és megbújtok a tény elől hogy soha de SOHA egyszer sem néztetek mélyen magatokba. Nem a világot kell megváltoztatnotok, nem a tömegeket kell újraformáznotok, csupán egyetlen embert.
Magadban kell rendet tenned.
A saját elméd káoszát kell kitakarítanod és soha, egyetlen percig sem szabad elhinned hogy már elég tiszta vagy.
Hidd el.
Én tudom mekkora nagy szemétdomb van az agyad helyén, sok mocskot kell még onnan kilapátolnod, nagyon sokat. Úgyhogy nézz mélyen magadba, kezdj el gondolkodni, fókuszálj arra a büdös nagy förtelemre ami most a koponyádban fészkel mert ha nem teszed meg, és mások sem teszik meg, ha nem kezditek el józanul bírálni saját magatokat, kipereg ujjaitok közül a szabad akarat, elvesztitek a kontrollt és a függőségeitek hatalmasodnak el rajtatok.
Még van idő változni!
Ne higgy a gyáva eszméknek amik futnak a változás elől, amik arra tanítanak hogy semmit nem szabad megbánni, hogy csak a mának éljünk, hogy csak a pillanat számít, hogy minden a tiéd ... haha mi minden?!
Nézd meg, mi minden jutott nekem!
Tessék itt van ahol állok, markold meg jól. Sok dolgot kell majd igazán megbánnod hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat amiket én. Nem a pillanat számít, hanem az egész életed!!! Ne a napnak élj mert hidd el, ezért a napért itt például nem érdemes.
Pedig!
Te még jobb lehetsz nálam, még változhatsz és kell is változnod! Nekem már mindegy, én már véget értem, saját értéktelen vágyaim rabjaként halok meg, mert még mindig kapaszkodom a teherbe amely a mélybe húz. Azért..
Mert még mindig függő vagyok.
Még mindig hiányzik a kontroll.
Még mindig csak arra vágyom.
Még mindig csak abban élek.
Semmit mást sem érzek.
Az utolsó percig egyedül maradok.
Mit is zavar, hogy élek vagy halok.
Hisz azért még mindig csak egy
Függő vagyok.
- Antifaces - 2014 nov. 5 -
Az Összeomlás napja
Ha ezt üzenetet halljátok, valószínűleg már halott vagyok, vagy üres fejjel vegetálok egy sarokban.A függőségek néhány év leforgása alatt, ugrásszerűen vették át az uralmat felettünk. Elvesztettük a kontrollt, egyik pillanatról a másikra eltűntek az agyak a világból. Kihunytak az érzelmek, eltűnt az igény az igazi boldogságra, csak a kényszerek, a megszokások, a sémák maradtak.
A berögződéseink áldozatai lettünk.
Hajkurásszuk nap mint nap a súlytalan dolgokat, szükségletként kezeltük a szükségtelent.
Elhittétek hogy a tudás, amit birtokoltok mások felé emel titeket, hogy mindenki felett álltok,
Hát persze..
Felejtsétek el..
Ráfogjátok a világ össze baját színekre, számokra, klímaváltozásra, politikára, médiára,háborúkra, rossz neveltetésre, eleve elrendelt rossz körülményekre és megbújtok a tény elől hogy soha de SOHA egyszer sem néztetek mélyen magatokba. Nem a világot kell megváltoztatnotok, nem a tömegeket kell újraformáznotok, csupán egyetlen embert.
Magadban kell rendet tenned.
A saját elméd káoszát kell kitakarítanod és soha, egyetlen percig sem szabad elhinned hogy már elég tiszta vagy.
Hidd el.
Én tudom mekkora nagy szemétdomb van az agyad helyén, sok mocskot kell még onnan kilapátolnod, nagyon sokat. Úgyhogy nézz mélyen magadba, kezdj el gondolkodni, fókuszálj arra a büdös nagy förtelemre ami most a koponyádban fészkel mert ha nem teszed meg, és mások sem teszik meg, ha nem kezditek el józanul bírálni saját magatokat, kipereg ujjaitok közül a szabad akarat, elvesztitek a kontrollt és a függőségeitek hatalmasodnak el rajtatok.
Még van idő változni!
Ne higgy a gyáva eszméknek amik futnak a változás elől, amik arra tanítanak hogy semmit nem szabad megbánni, hogy csak a mának éljünk, hogy csak a pillanat számít, hogy minden a tiéd ... haha mi minden?!
Nézd meg, mi minden jutott nekem!
Tessék itt van ahol állok, markold meg jól. Sok dolgot kell majd igazán megbánnod hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat amiket én. Nem a pillanat számít, hanem az egész életed!!! Ne a napnak élj mert hidd el, ezért a napért itt például nem érdemes.
Pedig!
Te még jobb lehetsz nálam, még változhatsz és kell is változnod! Nekem már mindegy, én már véget értem, saját értéktelen vágyaim rabjaként halok meg, mert még mindig kapaszkodom a teherbe amely a mélybe húz. Azért..
Mert még mindig függő vagyok.
Még mindig hiányzik a kontroll.
Még mindig csak arra vágyom.
Még mindig csak abban élek.
Semmit mást sem érzek.
Az utolsó percig egyedül maradok.
Mit is zavar, hogy élek vagy halok.
Hisz azért még mindig csak egy
Függő vagyok.
- Antifaces - 2014 nov. 5 -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése