Elmaradottak

„Odakint ömlött a víz az égből. Egyébként sem volt egy bizalomgerjesztő este. A fényes félholdat sűrű esőfelhők takarták, a szél az ember csuklyáját hátravetette miközben arcába több száz hideg vízcseppet csapott, ha szerencsés vagy és a hátadba kapod a szelet, akkor csupán a hideg és átázott ruhát nyomja a libabőrös hidegtől remegő bőrödre. a fogadóból alig szűrődött ki zaj, koppanó korsók és böffentések hagyták csupán el az ajtórést. Az eső és a szél pedig megette a hangokat.”

„Mikor a fogadó ajtaja kinyílt és a hideg szél az esővel kísérve befújt egy szürkeruhás csuklyás alakot, a vendégek felnéztek, ketten hárman el is mosolyodtak. Bár a jelenlévők többsége azonnal visszabújt az eddig menedéket nyújtó söröskorsóhoz vagy dinnye-ízű fröccséhez, a csaposnak Fényképész Farkasnak feltűnt és néhány kivételes alak is észrevette… A jövevény száraz volt.”

„ - Ködhajós! Jó újra látni, remek akcióm van az asztaltársaságod számára: Három korsó sör után kaptok egy pohárral ajándékba, Illetve három feles pálinka után egy ajándék háromcentest töltök nektek. Csináljak popcornt? – Fényképész Farkas a monológja közben kezet fogott frissen érkezett valaha törzsvendégével, így megint látszott a karkötőjén díszelgő majd félkilós aranyrög.”

„Mikor az asztalhoz ültek, egy hubertus-os lámpa a fejük felett pislákolni kezdett, majd lassan megadta magát a földöntúli energiáknak és kialudt. Már megint.”

„Kezdetben hárman voltak az asztalnál. Söröztek, pattogatott kukoricát nassoltak, és a mögöttük néha a szél hatására fel-fellobbanó kis kandalló kellemes meleg fényét nézve beszélgettek. Késő este volt…
                - No, mit meséljek?
                - Mindent!”

Először is, ez a cikk kárpótlás akar lenni az elmúlt majd másfél év kihagyásért. Utólag is elnézést. Szeretnék benne szólni a messzi földről érkezett bárdokról; néhány kellemes és kellemetlen útitársról a hajóúton, egy zátonyszigetről való menekülésről, némi családi drámáról, és persze egy picit, a ködről…

A messzi földről érkezett bárdok:

(Erről még eleinte sokkal többet akartam írni, de ma már nem ítélem annyira lényegesnek, akik ott voltak, tudják mi zajlott le.) 16-17 éves lehettem mikor megismerkedtem az operametál erősebb vonulatával. már akkor tudtam, soha nem fogok eljutni egy ilyen koncertre. A tavalyi év januárjában Rókával és a Borostyán Úrnővel (bár tudnám, milyen sorrendben illene ideírnom a nevüket) karácsonyi ajándékként elmentünk egy Therion koncertre. Az előzenekar ’Luciferian Light Orchestra’ már ott meggyőzött, mikor kiderült kb. az első szám felénél, hogy a kedves előadók, javában mágiahasználók. Némi telepatikus üzenetváltás, a tömeg manipulálása, és Kezdetleges ám nagyon jó hangulat, a füleim bírták, a Bárdok és mi is jóllaktunk. A történetnek itt nem volt vége, mikor beköszöntött a fordulópont, némi késéssel, de  színpadra került a Therion is. Volt meglepetés vastagon, egy varázsló az együttesben még nem is meglepő, hiszen a legtöbb igazán befutott együttes tagjai közt ott lapul egy két igazi Bárd, node egy hasonszőrű. Kérem, embert tervez Isten… Lényegében az előadás majd háromnegyede alatt csevegtünk. nagyon jó volt a műsor, a számokat a harmadik vagy negyedik szám után már csak memóriából próbáltam felismerni, hát igen a fülek, az enyémek nem erre vannak kitalálva. Katarzis, extázis és rengeteg energia! Volt néhány energiavámpír a közönségben, sőt feltételezem, hogy az-az egy, akit igazi vámpírnak néztem, az is volt. Mégis mindenki jóllakott. Az együttes tagjai is, a közönség is. Bőségesen megérte, életem egyik legjobb koncertje volt és még tanulni is tudtunk közben és utána.

Idén év elején hasonló módon elmentünk egy Epika koncertre. Katarzis! Ja nem. A hangosítás nem volt jó, a fülem szintén meghalt, a számok 90%-át fel sem ismertem, de legalább volt előtte egy pallosmetál banda, na őket sem hallgatom azóta. Epikát a továbbiakban vagy albumról, vagy sehogy. 

Utitársak:

Nem, nem, nem. A helyzet az hogy a hajó a legénység tagjait tekintve három, azaz 3 fős. Nem 2 kettő, nem négy. Mégis akadnak olyanok, akik a ködös hajnalokon vagy estéken megtalálják a hajót a kikötőben, és némi viteldíj megfizetése ellenében egyetlen kapitány sem mondana nemet. Csupán az árak mások.  Először ott volt a torzszülött M. Nos nem volt csúnya, majdnem két hónapig lakott és szolgált a hajón. Az Elsőtiszt távolléte alatt a kabinjában szállásolódott el. A viteldíjat is megfizette, és az a test… De micsoda test! Majd kettő méter és tíz centi magas, a fején némi szőkésbarna haj, erős arccsontok mint egy orknak, csak nem olyan kemény, ezt bizonyították a csontjai mikor már nem velünk utazott és a szárazföldön átment egy targonca a bokáján, igen fájt neki és olyan goblin hangon sírt. Ezt nem csodálom, gondolom azóta is érzi az esőt meg a ködöt a bokájában. Tehát olyan földig érő kezei is voltak. Néha evezőlapátnak használta, máskor pedig két méterről kapcsolta le a fedélzeti lámpát. Vitorlabontásnál szintén hasznos volt, fel sem kellett másznia. Ciki az volt mikor ez egyik kikötői rakodás után összeszedte azt a fura nőstényt. Kérette magát de közben a drogokon és a dohányon élt, meg alkoholon. Nos, a kikötői munkához nem értett, de legalább rosszul is csinálta, háromszor is megjelent a kikötőben, szegény Mutáns. Rendesen megszenvedett vele. Idén két macskafiú fizette ki a viteldíjat. Érdekesek, hol előtűntek a hajón, segítettek, főleg az idősebbik, ő fedélzetet is mosott, a hajókonyhán is besegített. Viszont számolni velük egy esetleges csata idején, hopp már ott sem voltak. Megrezdült a vészharang, hogy hajó közeleg, várt volna a zsákmány és a tapasztalat, erre eltűnnek. A három kabint is kissé át kellet rendezni. Macskák, beengeded őket, és rájössz, hogy nekik adtad a fedélzetet. vagy legalábbis a tisztálkodó helységet.

A zátonysziget:

Kissé Extrém helyzet, mármint Digitálisan. A hajó megfeneklett a szigetnél, és eleinte iszonyat jó volt, felfedezni a szigetet és a természet kincseit raktárként halmozni rajta. 3 év után viszont a szigeten dúló viharok a jöttmentek és az őslakosok arra késztettek, hogy ködöt hívjak. Borostyán Úrnőnek és nekem is elegünk lett. Hívtuk a ködöt, hogy elvesszünk benne. Én hamar megvetettem a lábam, a hajó fedélzete is stabil, meg az én hitem is erős vár, még ha nem is az istené. A szárazföldiek meg le vannak döbbenve, hogy hogy tudom ezt így csinálni? Egyszerűen, szeretem. Borostyán Úrnő kevésbé volt szerencsés őt már ette a köd mire szilárd talajt talált. De még milyen szilárdat! Még előre menetele is van a szárazföldi kutyák közt. Lehet fegyverspecialista lesz.

Dráma, avagy családom és egyéb állatfajták.

Jó családi iszony. Amit én láttam. az addig összetartó család, akikre lehetett számítani amolyan szicíliai módon, asszimilálódott. Vagy a borg ette mag, vagy a tv. Lényegében én lettem a Más vizekre költözött fekete bárány, akit a Borostyán Úrnő az ujja közé tekert, akinek megmondják, merre menjen a hajója és merre ne, hogy mikor mit ehet és mit nem. No, de kérem… itt rám is vadásznak. Igen begubóztam, és nem pazarlom feleslegesen a lőszert és a mannát oda, ahova a zombiknak külön meghívót küldenek. Ez is baj volt, meg hogy volt némi képmutatás meg hazugság a fivérem részéről, akivel ezután még száj-karate formájában nem éppen érzékeny búcsút vettünk egymástól. A sógornőm meg később vallotta be, hogy inkább a pénzt nézi. 2017.08.31 én reggelre az idomított farkas is elment inkább az örök vadászmezőkre 17 év szolgálat után. Nem a gonoszság beszél belőlem, de jobb körülmények közt is távozhatott volna, ha mondjuk a Lódoktor meglesi 1-2 héttel vagy hónappal ezelőtt. Bár szülőanyámmal már újra beszélek, a nézeteltérés támáját nem említjük, mert azóta sem született döntés, csak hogy mindenki a maga igazát ismeri. Amibe persze keverednek olyan emlékek amik soha nem történtek meg. Ja és van két boldog, bár kissé talán elhízott patkány a hajón, Mert az kell, hogy legyen egy hajón. Valakinek majd jelezni kell ha süllyed, erre Pomat és Biaggo pont megfelel.

A köd:

 Marad. Változatlan gomolygás melybe a hajó el eltűnik, és ugyanúgy, fel-felbukkan. A gomolygó köd, nem lesz sűrűbb, nem lesz másabb. Ugyanaz a meglepetésekkel, tapasztalattal és csodákkal teli másvilág. Gondolatokkal és gondokkal teli szürkésfehér fátyol mely attól igazán szép, hogy olyan selymes sejtelmes és semmi nem az, aminek látszik.

Zárszónak még van néhány történet ami csak arra vár, hogy találjak néhány ködnyi percet.

 „Kéne egy üveg vörösbor, néhány kortynyi bánat,
Egy lány az ágyamba, ki soha el nem fárad,
Kéne még egy recept is, mert hasogat a hátam,
A világban mindent, szinte mindent láttam.

Kéne egy hűtőszekrény, hol jegelném a vágyam,
Kéne egy ápoló, ki megmérné a lázam,
Kéne egy kis hely, hol dalaimat megértik,
Sokan elmentek, megtagadtak de kedvem az a régi.

Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.

Kéne egy üres fal, hova rajzolnék egy képet,
A testvérekről, igazakról, kik már a mennyben élnek,
Kéne egy jó autó, hova mankóval beférek,
Kéne egy ajtó, hova mindig betérek.

Kéne terített asztal, hol mindig van meleg étel,
Kéne egy pincér is, ki tudja mit, mikor kérek,
Kéne kis világosság, ebben a sötétben,
Uram, csak ennyit adj, mert még soká élek.

Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.

Kéne egy jó kis bank, hol nem nyúlnak le engem,
A széfekben az igazság, szeretet a szívekben,
Hol nem néznek baleknak, mert hatvan vagyok,
Hol tisztességgel szólnak, hol mindent megkapok.

Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.

Kéne aztán Uram, egy nagy színpad is nekem,
Ahol elmondhatom mi fáj, ami az életem.
Ahol düböröghet a szív, ahol meghallják a hangom,
Ahol a szó azt jelenti, ahogyan kimondod.”

Deák Bill Gyula – Kéne egy üveg bor