Villanások a múltból

Adj nekem (D-nek)

Adj nekem egy percet, csak ennyit kérek tőled,
Adj nekem egy percet, hogy nézhessem a felhőket,
Adj nekem egy percet, hogy eldöntsem, mit kérek,
De soha ne adj időt, hogy azt mondhassam: félek!






F-nek

...s az őszi fák alatt fekete pillangó száll,
nem lát, nem hall, neki már semmi sem fáj...








Dühödten tépem láncaim,
Mint vérszomjas fenevad,
A falak közt visszhangzanak átkaim,
S önuralmam utolsó morzsája is szétszakad.





Halálvirág

Mélyvörös színe magával ragadó,
Szirma alakja örökkön változó,
Nincs belőle két megegyező,
Színe, illata vonzó, mérgező.







Az én bukott angyalom
Tépett szárnyú fekete madár,
Könnyed, nesztelen léptei nyomán
Csahos kutyaként sétál a halál.










Sötét árnyak válnak ki a ködből,
Nem tudok kiszakadni az ördögi körből,
Megbabonázva nézem a képet:
Ennyi? Csak ennyi lenne az élet?

Megjegyzések