Életjelek

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Felkelsz, megiszol egy kávét, elszívsz egy cigit; elmész a munkahelyedre, elfáradsz; hazamész, megvacsorázol és alszol.
Ugye magadra ismersz?
És mindeközben mit csinálsz?
Hánykódik az elméd innen oda, onnan ide; hogy mikor lesz már öt óra, mikor indul már a műszakos busz és mikor teheted le végre a segged végre. Szenvedsz. Mert rossz helyen vagy.
Minden reggel hányingerrel indulsz el, hogy ugyanazt a monoton szart csináld újra és újra. De miért?
Nap, mint nap hallom... 'nyomjuk meg' " túl sok " "túl kevés" " nem elég " "nem elég jó" ... " zöldbe vagyunk" "nagyon piros"
Feszültség, morgás, hajtépés, ideg... és mégis.
Semmi pénzért nem adnám.
Felkelek, megiszom a kávém, elindulok, de mindjárt péntek, mindjárt vége; mintha csak tegnap lett volna.
Felkelek, mert megéri. Bemegyek és megcsinálom, hiszen ezért fizetnek... hiszen ezért becsülnek meg és ezért jutalmaznak.
Hiszen a munka nemesít, attól még,hogy ti negatívan álltok hozzá.
Egy számomra kedves ember azt mondta,hogy azért csinálta gyorsan, mert ő akart lenni a legjobb. Én nem akarok az lenni, mégis... mégis büszke rám.
De főként Ő az, aki nagyon örül, hogy még sokáig egymás mellett lehetünk így. Előbb utóbb ő is megjutalmaz a jó magaviseletemért.

Azt hiszem ennyi. Csak egy perc az egész, vagy 16 másodperc... nem több, nem kevesebb.
 

Egy hivatás annyi, amilyen lelkesedéssel csinálod.         /Susan Elizabeth Phillips/

Kedves...

Még mindig egy csoda vagy.