A falu szélén, az út
melletti templomban fából faragott istenség szobra állt. Egy járókelőnek
vizesárok keresztezte az útját, elcipelte a szobrot, hídként átvetette az
árkon, és keresztülment rajta. Másik járókelő megsajnálta az istenséget,
visszavitte a helyére, ám a képmás megharagudott, mert ez az ember nem
mutatott be áldozatot neki. Megátkozta, hogy fájduljon meg a feje.
Az alvilági szellemek
elképedtek.
- Büntetlenül elengedted,
aki átgázolt rajtad, megátkoztad, aki segített. Miért?
- Hát nem értitek? -
kérdezte az istenség. - A jó embert könnyebb bántani.
Xiao Zan (A nevetés dicsérete)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése