Csorduló vér

-Átkokat hoz az életedbe.
-De van közte áldás is.

Azt mondják, azt bántod, akit szeretsz. Ez sokféleképpen is igaz. Az bánt, akit szeretsz. Aki szeret, az bánt. Aki bánt, az szeret. Aki bánt, azt szereted. Szereted bántani. Bánt szeretni.

Sok mindent mondtam neked, rád, rólad. Nem mind volt igaz. Nem mind volt őszinte. Viszont, őszintén szerettelek. Valahol még most is, elásva a sok sérelem, beszéljük meg, kezdjük újra és semmi alá. Valahol még te is szeretsz. Valahol, mélyen, az emlékeink között. Az emlékeink között, amiket nem tudunk, és nem akarunk elfelejteni. A jót és a rosszat sem. Az a baj, hogy a rossszat nem tudjuk, a jót nem akarjuk, de tudjuk.

Néha még emlékszem, milyen a szemed. Néha még emlékszem, milyen volt vérbe borulás, és dagadtra sírás nélkül. Néha még emlékszem a mosolyodra. A ragyogásodra. Néha még emlékszem, milyen volt boldognak lenni veled. Veled lenni. Veled élni. Benned élni. Néha még emlékszem,milyen volt szeretni. Néha még emlékszem milyen volt érezni. Valamit. Akármit. Néha... még emlékszem, milyen volt... élni. Boldognak lenni. Ölelni. Csókolni. Veled. Együtt. Néha még emlékszem. Néha. Néha, mikor ennyire egyedül vagyok. Mikor ennyire fáj rád emlékezni. Mikor ennyire fáj rád gondolni. Mikor.. mikor ennyire hiányzol. Mikor ennyire szeretnék veled lenni. Mikor ennyire szeretnélek látni. Hallani. Érezni. Szeretni. Látni, hogy látsz. Érezni, hogy érzel. Szeretni, hogy szeretsz.

Néha. Mikor ennyire. Néha. Mikor még mindig...

 - Lestat naplója - 

Megjegyzések