Küszöb

        Egy szexistennő valák. Naponta százak verik a farkukat szavaimra és holott nem is gondolnák én csak a magot ültetem a fejükbe, magjuk már rég szétterülve ömlik a kezükbe.

De ennyit rólam.

A küszöb.
Mindenkinek van. Több is. Átléped s lám van nincs. Mihelyst átléped, már nem látod, elfelejted, mint ha nem is létezett volna. Minél többet tanulok, annál kevesebb ilyen küszöb van.
Viszont egy maradt, ami alatt két szellem is fekszik. Úgy gondoltam eleinte, hogy teljesen normális, ha arra járok és belerúgok akkor nekik az rossz... de egy idő után rájöttem,hogy igazából csak nekem fáj.
Úgy gondoltam eleinte, hogy ezt a fajta feltorlódott gyűlöletet nem lehet kifejezni sehogy sem, viszont igenis lehet.

Igenis lehet.


Megjegyzések