Hánykódás a tengeren

És a mennyből, fentről a csillagos égből Fények vágtak végig a lagúnán

Fáradtság

Korán kel, későn fekszik. Hah, fiatal vagy, bírod még. De nem. De igen. De nem. De sok. De bírod. De.. Nincs semmi de. Oké, hogy fiatal vagy, de nem kell,hogy ennyit bírj. De igen. De nem. De igen. De sok. De bírom. De…Nincs semmi de. Mehetnék én is. De nem. De miért nem? Nem engedhetem. De miért nem? Önbecsülés. Értem. Érted, igen.
Már hajnal van, az utolsó sorokat pötyögi, amaz már hortyog, a harmadik meg ki tudja merre kószál.
Ő is fáradt, annyira,hogy néha érzem sírni tudna, de még tartja a hátát.

Élet

Izgatottak. Mindenki izgatott. Megmérettetések. Eredmények. Mindenki vár valamire. Mi például az új jövevényre meg talán mi is egy kicsit az eredményekre. Talán fiú lesz? Vagy lány? Nem számít, csak egészséges legyen. Anyu nagyon örül. A szeret a legfontosabb, mindig mondják. Itt mindenki szeret mindenkit. Mi főként csak hiányolunk mindenkit. Néha jó a közelség. Sőt, többnyire frusztrál a távolság.

 Halál

Démonok karmai közt vergődni másnak talán szörnyű álmok, feddhetetlen valóság és súlyos fantazmák szüleménye. Nekem egy kiváltság. Néha már már csak hétköznapi rózsaszín pamacsfelhős szerelem… de akkor mindig rájövök,hogy nem hétköznapi és még csak nem is rózsaszín pamacsfelhős, még csak nem is rózsaszín.. talán színe sincs.. mert annyira sokrétű,hogy a színek kavalkádjában elveszve elfáradnak a szemeim és csak fekete űrt látok. A tökéletes fekete űrt. A cikázó mana hálókat, a kéklő aurákat, furcsa árnyék vetületeket; amiktől hevesebben ver a szívem és könnyek közepette vallanék minden másodpercben szerelmet, ha nem lenne bekötve a szám és tépnének szét elölről és hátulról, csekély határaikkal harcolva az 

én életben maradásom érdekében.

Hit

A hitem az emberiségben sokszor hanyatlani látszik, mint sokaknak, másoknak, viszont amikor a füvészkertben meglátom a hölgyet, aki napról napra táplálja, neveli és gondozza a legszámítóbb teremtményeket, akiket az Isten teremtett; elgondolkodom,hogy van még esély, hogy újraleszületésem indoka nem az emberi kegyetlenség mivolta fogja tükrözni halálomat.

Határok

Most volt elég. De még bírod. Elegem van. De bírnod kell. Összetörök. Tudom,hogy készen állsz.
Döcögök kicsit, mind Ady konflisa, talán még sápadok is, igen.
Úgy jöttem ide,hogy tudtam és akartam. Úgy jöttem ide,hogy tudva akartam tudni és akarva tudni akartam. Most erőteljesen sodródom a határaim falának csapódva olykor olykor. Lenne kiút, de az nem én lennék már. Nem tagadhatom meg önmagam.

Kötelék

Egy régi, ócska, hamis szerelem. Egy fájó pont. Évekig bezárva. Cselekedni kell, ki kell mondani, mert másnak sem akar rosszat; pont ezzel okozván azt. De még kicsik, nem teheted velük. Fontos a szerelem és a törődés minden aspektusa, de milyen áron? Össze lehet egyeztetni a viszonyt és a szerelmi életet. Ami jár, az jár. Tudja e rólam bárki, hogy hány viszonyom volt, miközben fülig szerelmes voltam? Tudja e azt bárki,hogy ez igaz-e? Részletek, mindig mondta; a részletek. Pedig attól,hogy valaki néz, nem biztos,hogy lát is. Lopott órák, percek, mozzanatok. Ezek mind az életem részei voltak és nem is szégyenkezem miattuk. Amíg nem megy a család és párkapcsolat rovására, miért is ne? Már nem abban a világban élünk, ahol érdemes lenne elfecsérelni ennyi időt.
De a házasság az más. Az örök hűségnek látszata van. Egy régi, ócska, hamis szerelemnek is.
Aki nem tud hazudni, ne is próbáljon; mert könnyen elveszik a saját hálójában. Aki nem tud az időben réseket találni egy-egy lopott csókért, az nem érdemel szeretőt.

Gyűlölet

Sokat hallok felőled, te megtört, meghurcolt, majd kőkemény makacs kénkővé vált borzadály. Mai napig hánynom kell tőled és jó, ha tudod, sohasem fogsz beférkőzni az életünkbe.
De légy nyugodt, nem csak téged gyűlöllek viszont más már szóra sem érdemes.

Közöny

A fülemben lüktet a dallam. Odafigyelek a szövegre, értelmezem, hallgatom. Ugyanez szólt két éve és akkor még tele volt vággyal, szerelemmel, reménnyel. Hallgatom, hátha találok benne valamit, amit anno nyújtani tudott. Semmi. Örömöt érzek, hogy nem jelent semmit. Akár a rádióban is mehetne, egyszerűen csak egy dal, ami még csak nem is tetszik.

Bátorság

Mindig nehéz az együttélés. Talán úgy gondolnád, anyáméknál mindegy volt, hogy hová teszem a bögrét, a tányért; hogy hogyan mosogatok, hogy hogyan mosogatsz. Hogy a tiszta ruhát egyből bepakolom e a szekrénybe vagy egy hétig még a lépcsőn áll. Tán,hogy bezárod e az ajtót estére vagy nyitva hagyod vagy,hogy a munkásruhádat a nappaliba dobod vagy a szennyes tartó mellé. Hogy égve hagyod e a konyhába a villanyt? Vagy, hogy le van e mosva a tükör a fürdőben?  Hogy foglalkozol e a kicsikkel vagy sem. Vagy talán azt hiszed,hogy mindegy, hogy csak én pakolok vagy te is. Vagy talán az a legnehezebb,hogy nem érek rá, mert én is el vagyok foglalva kell, és ugyanolyan

fáradt vagyok, mint te a hajtás után? Talán úgy gondolod,hogy Szopás az egész?

Abba gondolj bele, hogy nem az együttélés a nehéz...hanem elviselni a hiányodat, az összes pakolással, takarítással és tanulással töltött percet. Néha szeretném, hogy körbefonj, és addig ringass, míg mély álomba nem merülök; és kelek fel egy másik síkon, ahol érezheted azt, amit irántad érzek.

Szerelem

„Vágy, élet és sugár a lelkünk És utunk mégis koldus-út, Jogunk van minden fényességhez, Amit az élet adni tud. Király vagyok és te királyné, Hát trónunk sohse lesz nekünk?”

A sötétség mélyén megyek a hajóval, Isten, mondom, és a sóhaj. Elszáll és megy a hajó, megy a hajó.