Bár 8 éve van már B kategóriás jogosítványom és saját autó hiányához képest viszonylag rendszeresen vezetek, nem úszhattam meg magát a KRESZ oktatást, illetve vizsgát. Igazából jót is tett a jogszabályok illetve a vizsgamenet felfrissítése, nem beszélve ugye a motorosokra vonatkozó szabályokról, amelyeket eddig nem kellett még megtanulnom.
Az oktatás viszonylag hamar, egy hét alatt lezajlott. A csoport nagy része autós jogsi megszerzése céljából iratkozott be, mondhatni egy kivétellel 17-18 éves banda, többnyire apuci pici lányai. Igen, többségben voltak a lányok, azok közül is a legtöbb a mai modern plázában vásárlásra szocializálódott típus. Hárman voltunk motorosok az oktatáson, mindhárman bőven a húszas éveink vége felé járó férfiemberek. Abból a szempontból talán különlegesek voltunk, hogy mi már rendelkeztünk jogosítvánnyal. Meg kell mondjam őszintén, az oktatás nagy részében unatkoztam. Igyekeztem odafigyelni mindenre, de a tananyag nagy részét már rég tudtam. Szóval az órákra egy nagy adag kávéval készültem, illetve egy pár alkalommal kérdezgetett minket "vén rókákat" az ifjúság, hogy milyen az első alkalom, nagyon félelmetes-e, milyen tippeket tudnánk adni.
Az sem lendített a kedvemen, hogy az oktatás végéhez képest két és fél héttel későbbi időpontra lettem kiírva vizsgára. Ennek örömére úgy döntöttem, bízva a sikeres vizsgában, hogy felvidítom magam és beszerzek pár cuccot, többek közt egy bukósisakot és valami normális kabátot is. Ebben a témában egyáltalán nem voltam jártas akkoriban – igaz most se tudok sokkal többet, ezért megkértem egyik haveromat, hogy kísérjen már el, nehogy elveszve érezzem magam. Mivel elég súlyos eset vagyok és nem az a kimondott konfekcióméret, valószínűsítettem, hogy ha találok valamit, ami jó rám, azt meg is kell vennem, mert nem igazán lesz más. Körbenéztem gyorsan az interneten, mindenhol többnyire a két X-ig volt raktáron méret, amiben azért kissé kételkedtem, hogy megfelelő-e. Végül is úgy tűnt a Shox honlapja szerint, hogy extrém nagy méretig fel vannak készülve raktárkészlettel. Ki is néztem pár darabot, ami megtetszett. Persze az élet jól rám cáfolt a végén, de már előre szaladtam.
Miután magamhoz tértem a sokktól, hogy egy három szintes áruházba érkeztem meg, ami tényleg csak a motorozásról szól, a bukósisak vásárlás mellett döntöttem, mint első megálló. Teljesen hozzá nem értőként úgy voltam vele, hogy mindegyik bukó ugyanolyan, csak egyikre ezt pingálják a másikra meg azt. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ugye az aranyszabály, hogy ha felveszed és megrázod a fejed, ne lötyögjön rajta a sisak, illetve az arccsontjaidat se akarja átrendezni. A neten kinézett sisak az utóbbi típusba esett, azaz kicsit szűk volt. Szóval nem volt mit tenni, elkezdtünk olyan után kutatni, ami megfelel a fejemnek. Se nem tág, se nem túl szűk, nem nyomja a fejem búbját, kényelmes. Mindenképp zárt sisakot akartam venni, mivel nagyobb biztonságérzetet ad. Talán az is közre játszott, hogy az általam annyira imádott Forma 1-ben, vagy az autó és motorsport kategóriák többségében zártat használnak. Természetesen nem egyből a hiper-szuper, rádióval meg napszemüveggel felszerelt sisakokat nézegettem, hanem egy egyszerű, "kezdő" bukót. Sikerült végül is találni egyet, ami megfelelő volt minden tekintetben és még a kilátást sem korlátozta annyira, mint egynémely másik.
Ez után következett a kabát. Természetesen az általam kinézett típusból a legnagyobb, azaz a 8XL-es sem jött rám. Ezen a részlegén az áruháznak úgy bő egy órát töltöttem a különböző kabátok felpróbálásával és az izzadtság letörlésével. A nap végére nem csak az egyenlegem könnyebbült meg, de én is kiizzadtam magamból egy fél tanknyi vízmennyiséget biztosan. Holmi nem hozzáértő személy szökőkútnak is nézhetett volna. Visszatérve a kabátokra, elég hamar rájöttem, hogy a méretezés vajmi keveset számít, hisz ha valamiből nem jó a 8-as, a másikból jó lesz a 4-es is. Meglepő, de több fajta kabát is jó volt rám – azért ekkora választékhoz nem vagyok hozzászokva, szóval átgondoltam a dolgokat és végül is megvettem az egyiket.
Gondoltam nézek motoros lábbelit is, hátha akad valami jó áron. Nos, ebből sajnos nem lett semmi, mivel csak a legdrágább csizmából akadt méret éppen és azt se éreztem teljesen tökéletesnek, nem csak az ára miatt. Vettem még egy kesztyűt is. Itt derült égből villámcsapásként ért, hogy volt a méretemben a webshopban kiszemelt típusból.
A boltból távozóban a parkolóban haverom megengedte, hogy ráüljek a gépére. Így megtapasztalhattam, hogy mégis mi merre van egy motoron. Készségesen el is magyarázta, hogy mi merre hány méter, persze egy centit sem gurulhattam a vassal. De számomra nagyon hasznos tapasztalat volt.
A KRESZ vizsgára időben sikerült beérnem, annak ellenére, hogy számomra hajnalban volt megtartva. Ez reggel 7:20-at jelent – képzelhetitek, milyen "gyakran" kelek háromnegyed hatkor. Sajnos a koffein mennyiségét kicsit alul kalkuláltam, így a vizsga közben kezdett eltűnni a hatás. Persze ez nem kifogás arra, hogy három kérdést elhibáztam, de a lényeg, a sikeres vizsga így is megvolt.
Úgyhogy indulhatott a rutinozás! :)
Az oktatás viszonylag hamar, egy hét alatt lezajlott. A csoport nagy része autós jogsi megszerzése céljából iratkozott be, mondhatni egy kivétellel 17-18 éves banda, többnyire apuci pici lányai. Igen, többségben voltak a lányok, azok közül is a legtöbb a mai modern plázában vásárlásra szocializálódott típus. Hárman voltunk motorosok az oktatáson, mindhárman bőven a húszas éveink vége felé járó férfiemberek. Abból a szempontból talán különlegesek voltunk, hogy mi már rendelkeztünk jogosítvánnyal. Meg kell mondjam őszintén, az oktatás nagy részében unatkoztam. Igyekeztem odafigyelni mindenre, de a tananyag nagy részét már rég tudtam. Szóval az órákra egy nagy adag kávéval készültem, illetve egy pár alkalommal kérdezgetett minket "vén rókákat" az ifjúság, hogy milyen az első alkalom, nagyon félelmetes-e, milyen tippeket tudnánk adni.
Az sem lendített a kedvemen, hogy az oktatás végéhez képest két és fél héttel későbbi időpontra lettem kiírva vizsgára. Ennek örömére úgy döntöttem, bízva a sikeres vizsgában, hogy felvidítom magam és beszerzek pár cuccot, többek közt egy bukósisakot és valami normális kabátot is. Ebben a témában egyáltalán nem voltam jártas akkoriban – igaz most se tudok sokkal többet, ezért megkértem egyik haveromat, hogy kísérjen már el, nehogy elveszve érezzem magam. Mivel elég súlyos eset vagyok és nem az a kimondott konfekcióméret, valószínűsítettem, hogy ha találok valamit, ami jó rám, azt meg is kell vennem, mert nem igazán lesz más. Körbenéztem gyorsan az interneten, mindenhol többnyire a két X-ig volt raktáron méret, amiben azért kissé kételkedtem, hogy megfelelő-e. Végül is úgy tűnt a Shox honlapja szerint, hogy extrém nagy méretig fel vannak készülve raktárkészlettel. Ki is néztem pár darabot, ami megtetszett. Persze az élet jól rám cáfolt a végén, de már előre szaladtam.
Miután magamhoz tértem a sokktól, hogy egy három szintes áruházba érkeztem meg, ami tényleg csak a motorozásról szól, a bukósisak vásárlás mellett döntöttem, mint első megálló. Teljesen hozzá nem értőként úgy voltam vele, hogy mindegyik bukó ugyanolyan, csak egyikre ezt pingálják a másikra meg azt. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ugye az aranyszabály, hogy ha felveszed és megrázod a fejed, ne lötyögjön rajta a sisak, illetve az arccsontjaidat se akarja átrendezni. A neten kinézett sisak az utóbbi típusba esett, azaz kicsit szűk volt. Szóval nem volt mit tenni, elkezdtünk olyan után kutatni, ami megfelel a fejemnek. Se nem tág, se nem túl szűk, nem nyomja a fejem búbját, kényelmes. Mindenképp zárt sisakot akartam venni, mivel nagyobb biztonságérzetet ad. Talán az is közre játszott, hogy az általam annyira imádott Forma 1-ben, vagy az autó és motorsport kategóriák többségében zártat használnak. Természetesen nem egyből a hiper-szuper, rádióval meg napszemüveggel felszerelt sisakokat nézegettem, hanem egy egyszerű, "kezdő" bukót. Sikerült végül is találni egyet, ami megfelelő volt minden tekintetben és még a kilátást sem korlátozta annyira, mint egynémely másik.
Ez után következett a kabát. Természetesen az általam kinézett típusból a legnagyobb, azaz a 8XL-es sem jött rám. Ezen a részlegén az áruháznak úgy bő egy órát töltöttem a különböző kabátok felpróbálásával és az izzadtság letörlésével. A nap végére nem csak az egyenlegem könnyebbült meg, de én is kiizzadtam magamból egy fél tanknyi vízmennyiséget biztosan. Holmi nem hozzáértő személy szökőkútnak is nézhetett volna. Visszatérve a kabátokra, elég hamar rájöttem, hogy a méretezés vajmi keveset számít, hisz ha valamiből nem jó a 8-as, a másikból jó lesz a 4-es is. Meglepő, de több fajta kabát is jó volt rám – azért ekkora választékhoz nem vagyok hozzászokva, szóval átgondoltam a dolgokat és végül is megvettem az egyiket.
Gondoltam nézek motoros lábbelit is, hátha akad valami jó áron. Nos, ebből sajnos nem lett semmi, mivel csak a legdrágább csizmából akadt méret éppen és azt se éreztem teljesen tökéletesnek, nem csak az ára miatt. Vettem még egy kesztyűt is. Itt derült égből villámcsapásként ért, hogy volt a méretemben a webshopban kiszemelt típusból.
A boltból távozóban a parkolóban haverom megengedte, hogy ráüljek a gépére. Így megtapasztalhattam, hogy mégis mi merre van egy motoron. Készségesen el is magyarázta, hogy mi merre hány méter, persze egy centit sem gurulhattam a vassal. De számomra nagyon hasznos tapasztalat volt.
A KRESZ vizsgára időben sikerült beérnem, annak ellenére, hogy számomra hajnalban volt megtartva. Ez reggel 7:20-at jelent – képzelhetitek, milyen "gyakran" kelek háromnegyed hatkor. Sajnos a koffein mennyiségét kicsit alul kalkuláltam, így a vizsga közben kezdett eltűnni a hatás. Persze ez nem kifogás arra, hogy három kérdést elhibáztam, de a lényeg, a sikeres vizsga így is megvolt.
Úgyhogy indulhatott a rutinozás! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése