Angyal a mélyből

Az átjáró nyitva s láncaim oda,
Tombolni jöttem a paradicsomba.
Mit földnek hívnak azok a barmok,
Ujjaim végén már élesek a karmok,
Tőlem sok jóra ne is számítsatok!
Én rátok csak pusztulást hozok,
Mert én

Angyal vagyok, de lentről jöttem,
A pokol kapui előtt én őrködtem.
Égett csonkok már azok a szárnyak,
Nem hajtanak csak pusztító vágyak.

Hozom a fényt mit úgy hiányoltok,
Minden szavam nektek csak átok!
Leheletemmel söpörlek most félre,
Hogy majd uram előtt eshess térde.
A végítélet előfutára, az vagyok,
Magam mögött csak holtakat hagyok.
Mert én

Angyal vagyok, de lentről jöttem,
A pokol kapui előtt én őrködtem.
Égett csonkok már azok a szárnyak,
Nem hajtanak csak pusztító vágyak.

Eredendően bűnösök vagytok mind,
Még ha a többség csak legyint.
Én most végigvágok rajtatok,
Tudjátok, ki lesz eztán uratok.
Pusztuljatok! Pusztuljatok!
Ha már ezer éve nem okultatok.
Mert én

Angyal vagyok, de lentről jöttem,
A pokol kapui előtt én őrködtem.
Égett csonkok már azok a szárnyak,
Nem hajtanak csak pusztító vágyak,
Mert én

Angyal vagyok, angyal a mélyből.
A pokol tűzéből, szüzek véréből.
Kegyelmet már soha, soha sem kaptok!
Mert a pokol kapujának angyala vagyok.