... De van benne rendszer...

A Szerelemről írni a lehető legbanálisabb, legelcsépeltebb téma, mégis, a mai napig a legnagyobb, legtágabb területű, örök ihletője minden írónak, költőnek és képzőművésznek. Mint egy kifogyhatatlan torta, amiből mindenkinek jut egy szelet, kinek-kinek mértéke szerint. A Szerelem nyelve, megélése és megítélése túlnyúlik téren és időn, nemzeten és kultúrán, ős- és modern koron. Az emberek korokon át zengtek a boldog és boldogtalan szerelemről, és tabuként kezelték a Sötét Szerelmet.

Először is le kell szögezni, hogy a szerelem egy Isteni adomány, és ezért túlnyúlik a racionális magyarázatokon. Igen, tudom, hogy bizonyos biológusok képesek felismerni és elemezni a hatásait, de emberi eszközzel előállítani lehetetlen, és köztudott, hogy a lehetetlen nem létezik, Konklúzió: a Szerelem van, de nincs. Aki nem érti, hogy ez mit jelent, az most kapjon elő a zsebéből egy nullát, márpedig, higgyétek el, a zsebetek tele van nullával. A Szerelem azáltal létezik, hogy nincs, nem előállítható, nem magyarázható. A szerelmet érző emberre nem hat az észérv, ugyanúgy, ahogy ő sem tud észérveket támasztani a miértre. Szerelmes és kész, passz, azért mert csak. Pont. A másik csak csont, hús, vér... semmi, semmi, de valami, ami másban nincs meg.
"Nekem meg van terajtad az a bizonyos plusz, de azért nem vetem meg a szívedet sem,
Csak ezt nem mesélem el az anyukámnak, mert tartok tőle, hogy kinevetne."


A Szerelem... őrültség, és a szerelmes őrült. A legracionálisabb és legtárgyilagosabb ember is őrültnek érzi magát. Őrült, mert érthetetlen, és létező, mert érzed. Akár csak a hit. "6 érv Isten létezésére?" Ostobaság, Istent nem tudod észérvekkel alátámasztani, mert Istennek köze sincs az ésszerűséghez. Aki hisz Istenben, őrült, aki szerelmes, őrült, A Szerelem, Isten.

Sötét Szerelem. Nyelvtanilag ambivalens szókapcsolat, ráadásul értelmetlen megszemélyesítés. A szerelem, ahogy a sötét is, elvont, fizikailag nem megfogható valamik emberi kifejezése, ráadásul a hozzájuk társított képzetek is ellentmondóak.

A Sötét Szerelem érzői tudják, hogy őrültek, ésszerűtlenek, értelmetlenek, mégis átadják magukat. Sokszor a szerelmük tárgya sem feltétlen egy hús-vér ellenkező nemű. Szerelmesek lehetünk egy hullába, egy állatba, egy tárgyba, a tűzbe, a fájdalomba, a kínzásba, a kiszolgáltatottságba, önmagunkba. Az eksztatikus gyönyör, hogy velünk van, vele vagyunk, és senki nem vehet el minket egymástól... ugyanúgy jelen van. Az élet, amilyen következetes, és egyértelmű, ugyanolyan morbid formákkal tudja meglepni magát. Megpillantani valakit hazafelé, beleszeretni, soha többé nem látni, és minden nap vele kelni. Szép? Szép. Romantikus? Romantikus. Értelmes? Csöppet sem. Mégis, életszerű? Életszerű. Az átlagember számára olyan formát ölthet, ami egyszerre hátborzongató és taszító. Korlátlan, és minden belefér.

" - Nem hiszem, hogy valaha is megértelek, azért jössz hozzám, hogy kihasználjalak. Erről van szó. Azt akarod, hogy kikösselek, megverjelek, kihasználjam a tested. Ezért élsz-halsz. Soha nem fogom megérteni, hogy ebből mi örömed származik. Én összegörnyedek, ha beszakad a körmöm, vagy megvágom magam, de te úgy tekintesz rá, mintha Isten értékes adománya lenne.
 - Mert az is."
A test fájdalma az agy gyönyöre. Igazából a legtöbb emberrel így van, ha még nem is jött rá, vagy tagadja. A világ tele van mazochistákkal és szadistákkal. Őrültekkel. Emberekkel, akiknek a legszebb látvány a másik elmebeteg vigyora, és lázasan csillogó szeme, miközben fájdalmat okoz.

" - Mit akarsz tőlem?                                        - Veled lenni. Boldognak lenni veled.
 - Bántani foglak.                                              - Nem érdekel.
 - Kínozni foglak. Testileg és lelkileg.       - Nem érdekel.
 - Nem fogod élvezni.                                      - Nem érdekel.
 - Lehet, hogy téged is megunlak és elhagylak.            - Nem érdekel.
 - Lehet, hogy meg foglak csalni.                - Nem érdekel.
 - Lehet... lehet, hogy meg foglak ölni.     - Nem érdekel.
 - Nem ígérek boldogságot, hűséget és örök szerelmet.            - Nem érdekel.
 - Mit akarsz tőlem?                                         - Veled lenni. Boldognak lenni veled.
 - Miért?                                                                 - Nem tudom.
 - Mindegy, mibe kerül?                                  - Mindegy.
 - Bízol bennem?                                                - Igen.           
 - Én is. És én sem tudom, hogy miért, de veled akarok lenni, és boldoggá tenni."

Mindegy Mibe Kerül.
Megérte.
Még mindig megérte.
Még mindig szerelmes vagyok beléd.
Nem tudom, miért.
Veled akarok lenni.
Boldoggá akarlak tenni.
Mindegy mibe kerül.
Megérte.

A szerelem alig jobb az alkoholnál. Nem öl, és nem butít, csak nyomorba dönt... és... néha barátságot zabál.

... és mi majd jók leszünk egymásnak ...

 - Lestat naplója -