Akarsz-e játszani? /K.D./

"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e esbőgyütt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt?
Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretõt, színlelni sírást, cifra temetõt? 
Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?"
                                                                                                                                                   

-Hoztam neked valamit hé!

-Fu! Croiassant, imádom. Imádlak! Kérsz belőle?

-Nem köszi, már ettem. Amúgy is neked hoztam.

-Köszönöm

-Kérsz a csokis tejberizsből?

-Nem, neked hoztam.

-Kell ennél jobb barátnő? 

-Nagyon csinos vagy Micu! Jól áll a nyakkendő.

-A kicsi fiad kedvéért vettem fel. Említette,hogy tetszik neki.

-.Még jó,hogy nem vagytok együtt... mindegy, nem szóltam.

A barátok örülnek,hogy együtt látnak titeket. Még akkor is, ha nem mondjátok ki,hogy együtt vagytok, látszik rajtatok,hogy törődtök egymással és szeretitek egymást. De én ugyan nem szólok bele, ti dolgotok.

                                                                                                                                                          

Játszani még egy napig vagy méltónak találni magad arra, hogy egy olyan férfi mellett légy akit szeretsz, tisztelsz, szolgálsz... de főként és nem utolsó sorban, megérted?

Változtatna bármin is a barátnői státusz, hogyha eddig is mindent megkaptál... ölelést, kéjt, törődést, alázást, fájdalmat, mindent, amit szerettél volna... de főként a szabadságodat tudhattad magadévá és saját magadat.

Méltónak találnád magad a barátnői szerepre, ha tudod, hogy annyit adott. Megtanított kezelni a gátlásaid, feszegetni a határaid és hagyta, hogy őt is megismerd.

Jogom van hozzá igen. Tiszteletben tartani a saját igényeimet és újra sárba tiporni másokét, mint másfél éve.

Jogom van úgy érezni,hogy ne csak szerető legyek, ha megkaphatom ugyanazt, ugyanannyi energiával, ugyanannyi szándékkal, csak más szavakkal... "Hiszen te mondtad... rohadt nehéz olyan valakit találni, aki dekoratív, jó barát, szolga, szex rabszolga, filmnéző, kajáló partner, hálótárs, néha kishúg, jó beszélgetőpartner, mert intelligens és megadja a szabadságot, amire vágyom. Akkor miért vagy zavarban? A szolgám vagy, elhiszem,hogy zavar a tény,hogy magam mellé engednélek, de hidd el nem változtatna semmin."

Gondold ki. Hidd el. Tedd meg.

Kigondoltam... most már el is hiszem. De nem nekem kell,hogy megtegyem.

Én már léptem és már csak két bábú van a táblán.