Egy lélek leszületik. Úgy gondolja jó helyen van, ezért marad.
Talán sugallja nevét a szüleinek, de általában ez már a fogantatás pillanatában eldöntetik a leszületendő lélek testének neme szerint.
Egyes szülők tetszés szerint választanak nevet, mások tudatosan, hogy talán majd a csöppség a név jelentését és jellegét tulajdonságként fogja viselni a földön töltött idő alatt.
Az én nevem újjászületést jelent és ha már csak nem is szó szerint, de minden napomat újraszületés jellemzi, minden nap egy új nap és minden nap helyt kell, hogy álljak. Az ő neve talán fényt jelent, talán ostort, talán bölcset, mindegy; amíg talál valamit magában, ami kifejezné azt, amit egy életen keresztül magával hurcol és kötelezi, hogy hű maradjon hozzá.
Ez mind szép és jó, de mindannyian ismerünk legalább egy embert, aki nem az anyakönyvezett nevét használja a közéletben. De kérdem én... a választott név a jellemmel alakul vagy szimplán tetszés alapján választjuk? Fontos,hogy legyen jelentése vagy éppen csak sorsunk tagadásaként kérjük a többi szerencsétlent,hogy másképp nézzenek ránk, mint amilyenek ténylegesen vagyunk?
Az én választott nevem a sors iróniája. Nem magamnak akartam, csak rám ragadt a jellege miatt. Nem az a lényeg,hogy mézet jelent, akármilyen édes is tudok lenni, hanem a jelleg, amit magában hordoz. Bátor, kihívás centrikus, rideg, alattomos... kívülről; belülről pedig egy megtört lány, aki keresi a helyét a nagy világban.
És kérdem én... miért mocskoljuk be más nevét azzal,hogy jellemének ellentettjét cselekedjük a világban?
Egy ventru. Nemes, fennhéjázó, nagyképű, kimért, elegáns, kritikus, felelősségteljes... és valami más, egy úgymond velejárója. Egy dekadens, megtört, depresszív, fájdalom centrikus torzszülött, aki az ó és az újkor között ragadt önmaga miatt, mert a múltban élve próbálja emberségesen megélni a jelent.
Vagy egy őrült bohóc, akit a helyzet heve-sava-borsa hoz lázba és teszi, amit a már nem dobogó szíve és vére diktál. A mának élve, nem törődve mi lesz holnap, de okosan, hogy némi emberség legyen a velejárója, nem pedig csak halálhörgés és siralom.
Talán őrült, talán egy zseni, talán buta, talán csak átlagos....de úgy érzem bárki, akárki és mindenki tisztában van a saját erőviszonyaival és feltudja mérni, hogy megérdemli a nevet, amin számtalanszor szólítják élete során.
A név kötelez, legyetek hűek.
Talán sugallja nevét a szüleinek, de általában ez már a fogantatás pillanatában eldöntetik a leszületendő lélek testének neme szerint.
Egyes szülők tetszés szerint választanak nevet, mások tudatosan, hogy talán majd a csöppség a név jelentését és jellegét tulajdonságként fogja viselni a földön töltött idő alatt.
Az én nevem újjászületést jelent és ha már csak nem is szó szerint, de minden napomat újraszületés jellemzi, minden nap egy új nap és minden nap helyt kell, hogy álljak. Az ő neve talán fényt jelent, talán ostort, talán bölcset, mindegy; amíg talál valamit magában, ami kifejezné azt, amit egy életen keresztül magával hurcol és kötelezi, hogy hű maradjon hozzá.
Ez mind szép és jó, de mindannyian ismerünk legalább egy embert, aki nem az anyakönyvezett nevét használja a közéletben. De kérdem én... a választott név a jellemmel alakul vagy szimplán tetszés alapján választjuk? Fontos,hogy legyen jelentése vagy éppen csak sorsunk tagadásaként kérjük a többi szerencsétlent,hogy másképp nézzenek ránk, mint amilyenek ténylegesen vagyunk?
Az én választott nevem a sors iróniája. Nem magamnak akartam, csak rám ragadt a jellege miatt. Nem az a lényeg,hogy mézet jelent, akármilyen édes is tudok lenni, hanem a jelleg, amit magában hordoz. Bátor, kihívás centrikus, rideg, alattomos... kívülről; belülről pedig egy megtört lány, aki keresi a helyét a nagy világban.
És kérdem én... miért mocskoljuk be más nevét azzal,hogy jellemének ellentettjét cselekedjük a világban?
Egy ventru. Nemes, fennhéjázó, nagyképű, kimért, elegáns, kritikus, felelősségteljes... és valami más, egy úgymond velejárója. Egy dekadens, megtört, depresszív, fájdalom centrikus torzszülött, aki az ó és az újkor között ragadt önmaga miatt, mert a múltban élve próbálja emberségesen megélni a jelent.
Vagy egy őrült bohóc, akit a helyzet heve-sava-borsa hoz lázba és teszi, amit a már nem dobogó szíve és vére diktál. A mának élve, nem törődve mi lesz holnap, de okosan, hogy némi emberség legyen a velejárója, nem pedig csak halálhörgés és siralom.
Talán őrült, talán egy zseni, talán buta, talán csak átlagos....de úgy érzem bárki, akárki és mindenki tisztában van a saját erőviszonyaival és feltudja mérni, hogy megérdemli a nevet, amin számtalanszor szólítják élete során.
A név kötelez, legyetek hűek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése