Fragilis eqilibrium. Ergo: Fiat iustitia, pereat Mundus!

Rég írtam. Csonka házak tetején a csonka tornyok alatt, csonka fényben fürdik egy szoba. Kissé kopottas, kissé lelakott, kissé lakhatatlan. Zene szól. Elindulhat. Ujjaim maguktól lépnek billentyűről  billentyűre. Lopott gondolat, hogy véges billentyűk. 105 gomb, nem több nem kevesebb. De amúgy sem mindet használom ki. Csak amennyi kell. Az élet végtelen. Több mint ami kell és több, mint az érthető számok elegye. Nincs vége. Nem látni el odáig.....

„Barátom s hű követőm? Nem is tudom, meghalt már valaha értem?”

Láttam, hogyan halnak meg a barátaim. Láttam, hogyan fordulnak ellenem. Gyakran én fordultam ellenük. Az érdek mindig mást sugall mint a szív. Pont eleget láttam ahhoz, hogy tudjam mikor kell érezni. Csak az a baj, hogy az érzés befolyásolható. Ezt meg is teszem. Napjában kétszer. Meditálás reggel, meditálás este. Egyedül vagyok, vagyis, sosem vagyok egyedül. Akit tönkretennék, azt elküldöm magam mellől. A Succuba-val jobb volt szakítani és szétmenni, mint szétmarni egymást.
 Anno említettem: - Tanítani maradok itt. Csak egy napot.
Most megismétlem. Egy barátom majdnem 9 év után, sorozatban nem fogadta meg a tanácsaimat és átkokat vitt az életébe. Figyelmeztettem, de ez kellett neki. Van egy csúnya mondat: „Mindenki egye meg amit főzött. „  Nos, ha én főzök valamit, még ha mérget is teszek bele, lenyelem, mert nincs vesztenivalóm. Vesztenivaló... nos igen. Emberi gyengeség. Egy remetének, aki Istennek szenteli az életét nincs vesztenivalója. Mert az egyetlen dolga az élete lenne, de azt már eladta. Nem vagyok remete. Viszont. Barátaim... Emlékezzetek. Elköszöntem tőletek, és sajnálom, hogy újra nekem kell szólni. A tanítványom miatt maradtam itt. Jelenleg Ő a dolgom. Tanítok naponta, mert Ő most messze van. Vannak barátfélék akiknek tanítok. Van akitől bár elköszöntem, nem fogta fel, vagy nem akarta elfogadni a kijelentésem. Tanítottam, és nem figyelt, vagyis figyelt, de leszarta.

„ A gyermek odamegy a tűzhöz, és rászól az apuka: -Ne nyúlj hozzá forró! --A gyermek belenyúl a tűzbe és összeégeti a kezét. Apuka beköti a kezét és leszidja amiért nem hallgatott rá.”
„A fiú odamegy a tűzhöz, és rászól egy érzelmileg hideg varázsló akit a barátjának tart a fiú, hogy: -Ha belenyúlsz a tűzbe megátkozod magad és az életed elindul lefelé egy lejtőn. --A fiú belenyúl a tűzbe. A varázsló rászól: - Én figyelmeztettelek.-- Majd arrább lép hogy az átkok ne ragadjanak rá és ne rántsák az ő életét is a mélybe.”

Sosem voltam apa típus, ezt te is pontosan tudod.

Barátság. Igen szent és sérthetetlen. Ezt tartom. De! A barátság bizalmon alapul, a bizalom sérülékeny. Akiben nem bízol, az már sosem lesz a barátod. A Barátság addig szent és addig sérthetetlen, míg mindkét fél bízik a másikban. Soha ne táplálj olyan illúziókat, hogy a barátod, majd beköti a kezed amikor magadtól dugod az oroszlán szájába  miután hátat fordítottál neki. Ha te kimutatod egy Barátnak, hogy mennyire nem érdekel a véleménye, azzal kimutattad, hogy mennyire nem bízol, és mennyire nem hiszel benne. Ezek után ne hidd, hogy meghalna érted.

Hallani a mondatot: - A barátom volt.  De nem azt teszed utána: Volt, mert nem hittem neki. Hanem azt mondod: -Elfordult tőlem a barátom. De azt sem teszed utána, hogy tőled még mint barát búcsúzott el és nem miattad maradt az élők sorában.  Nem fog utánad bánkódni vagy bűntudatot érezni, mert nincs rá oka.

Függöny le, függöny fel!
 Egyensúly. Élet-Halál. Mind szép. A penge élén táncolni. Nem nehéz dolog, csak meg kell szokni, hogy az ember leeshet. Nézz magad elé mikor lépsz egyet. Látod azt a vékony határvonalat? Akkor most nézz el jobbra és nézz el balra is. Mielőtt lépnél számold ki mekkorát eshetsz, mit veszíthetsz. Csak akkor lépj, ha látsz is ne csak nézz. Nem az fut gyorsabban aki a lába elé néz, hanem az, aki messze maga elé és megjegyzi a tájat, és mérlegeli, melyik lépése hová vezethet. Ezt manapság sokan elfelejtik.
Valaki elrontotta a választást, van akinek egy hete van választani.
A döntés mindig nehéz. Mert egyedüli és szubjektív. Senki más vállát nem nyomja egy döntés mint a sajátunkat. Mikor majd el kell számolni, csak magadnak tartozol felelősséggel. „Felelős vagy azért amit megszelídítesz” Idézte nemrég egy volt barátom.  Csak a volt barát nem tudta, ki szelídít és ki fogad be a csordába. A felelősség nem azért terhel, mert megszelídítettél valamit, hanem, hogy lesz e bűn mögötted mikor otthagyod. A bűn, a gyengék menedéke. A bűn tudata azoké, akik nem látnak előre csak maguk mögé néznek és sajnálják a múltat. A jelenben kell élni, a jelenért, nem félni a jövőt, mert még nem jött el. Most, most van.

Ne a választáson rágódj. hagyd hogy történjen aminek történni kell és akkor dönts amikor kell. Az egyensúly fontos.

Csak akkor legyen meg az akaratod amikor akarod, és ne előre akard, hiába nyújtod ki a kezed egy kardért amit látsz, ha előtte végig kell járnod egy utat!

Ahogy a címben is írtam: „Törékeny egyensúly, tehát: Legyen meg a te akaratod.”