A huszonkettedik nap

Nulladik napok: Ne gondolj ilyenekre, hiszen a barátod. Csak most túl sok a dolga. Nem, nem arról van szó. Nem azért nem keres, mert... Csak... Most épp nem ér rá. Hamarosan. Türelem.
Az első nap. Ezt nem hiszem el. Ezt. Nem. Hiszem. El.
A második nap. "Boku wa hitori janai" to itte kure. (Mondd, hogy nem vagyok egyedül)
A harmadik nap. Mindegy mit, csak csináljunk.
A negyedik nap. Mondtam, hogy ne hagyj egyedül a Gondolataimmal.
Az ötödik nap. Legalább te itt vagy nekem.
A hatodik nap. Legalább még itt vagyunk egymásnak.
A nyolcadik nap. Maradj velem.
A kilencedik nap. Te nem érdekelsz.
A tizedik nap. Nem, nem és nem.
A tizenkettedik nap. Gyertek, itt mindig szívesen látnak.
A tizenharmadik nap. Íme a birodalmam, érezzétek. Érezzétek egymást. Gyere, érezz. Gyere, érezzelek.
A tizennegyedik nap. Kimi wo aishi.
A tizenötödik nap. Nem fáj.
A tizenhetedik nap. Örülök nektek.
A tizennyolcadik nap. Milyen szép... Örülök, hogy itt vagy.
A huszadik nap. Érezz
A huszonegyedik nap. Tedd meg. Képes vagy rá.
A huszonkettedik nap. Emlékezz.

Elveszíteni valamit mindig fáj. Valamit, ami hozzád tartozik, és te hozzá.
Száműzetés. Kegyetlen dolog. Akaratod ellenére kiutasítanak valahonnan, ahová tartozol. Tudod milyen. Maradt annyi a méltóságomból, hogy szó nélkül tűrjem.

Kivártam az időt, letelt a három hét.  Nem válaszoltam az igazságtalan vádakra. Nem vádoltam senkit ráhatással. Kérdéseket tettem fel, amikre nem kaptam őszinte választ. Válaszokat... Igen... Válaszokat kaptam, olyanokat, amik kifordítják a valóságot. Válaszokat és vádakat. Egy szemszögből biztos igazak voltak, szerintem távolról sem. Nem. Nem most sem azért írok, hogy védjem magam. Nincs mitől. Ha eldöntenek valamit, akárhogy szeretnéd, sosem fogod visszaállítani. Valami eldőlt. Valami közénk dőlt.

Emlékszem rád. Te voltál az első, akire felnézhettem. Te voltál az első, aki belém látott. Megváltoztattál, és életet adtál. Mindig hálás leszek érte. Életet, amit élhetek, és életet, amit játszhatok. Azt mondtad, nem vagy apatípus, de sosem értetted meg, hogy apa voltál, hiszen csak egy szülő adhat életet. Az mondtad, az a szánalmas a barátom. Azt mondtad, hogy... Mindent mondtál. Mindent, amit tudni akartam, és mindent, amire szükségem volt. Emlékszem mindenre, hiába próbálsz meghazudtolni. Én sosem felejtettem el a tanításaidat. Legfeljebb nem értettem vele egyet. Emlékszem mindenre. Hálás vagyok értük. Szeretlek.

Amikor búcsúztál, azt mondtam, hiányozni fogsz. Aznap vége volt mindennek. Azóta is hiányzol. Minden nap várlak. Hittem, hogy visszajössz. Nem jöttél vissza, csak maradtál. A halott halott maradt. Akkor nem tudtalak elengedni. Azóta tudom, mit jelent igazán elveszíteni valakit. Akkor csak ragaszkodni akartam hozzád, azóta újra hozzád tartozni. Hiszen a barátom vagy. Nem. Nem voltál. A barátom VAGY. Tudom, most elmosolyodtál. Én is. Barátok és hű követők? Hiszen bármikor meghaltunk volna egymásért, és meg is haltunk egy párszor. Te akkor, én most. Akkor meghaltál, értünk, és most újra távoztál. Elfogadom. Elfogadom a száműzetést. Elfogadom, ahogy akkor elfogadtam az életet, amit adtál, ugyanúgy elfogadom a halált, amit adsz. Most egy kicsit meghalunk, mert így akarjuk. Egymásért. Barátként.

Azt kérdezted, mi a legkínosabb, ami történt velem az életemben. Azt válaszoltam, hogy túléltem a saját halálom... elég kínos volt. És neked? Neked milyen érzés volt túlélni a halálod? Túlélted egyáltalán? Élni annyit tesz, mit érzékelni. Érzékelhetőnek lenni. Érezni. És te érzel még valamit? Érzed még, hogy mennyire nem érzel? Vagy a belső hangokat már ennyire elnyomod? Meddig és mennyire kell hitetned magaddal valamit, amíg igazsággá válik? A Te igazságoddá. Minél többen elhisznek valamit, az igazság annál nagyobb lesz, míg végül megdönthetetlen tényként éli túl önmagát? Te, aki ezerszer élt, és ezerszer halt, emlékszel még milyen élni? Élni, nem élni a halál után. Érzed még milyen élni, miközben mindennél jobban várod a halált? Elvesztetted a hited az életben? A hitet a hitben? Milyen érzés a világ minden hatalmával a kezedben tehetetlenül nézni, hogy mindent elveszítesz? Érzed még milyen érzés? Érzed még milyen... Élni?

Úgy tartják, a tudósok azért olyan rossz politikusok, mert túlságosan beleélték magukat a tények kérlelhetetlenségébe, és sehogyan sem képesek idomulni az emberi forgandósághoz. Amit előre látunk az úgy is lesz. Amit előre látunk az kőbe van vésve. Mert az emberek nem képesek változni. Ez van megírva, ez van tanítva és kész, igaz?

Elfordult tőlem a barátom. Nem igaz. Nem fordultál el.
A barátom volt. Nem igaz. Még mindig a barátom vagy.
Nem érdekel a véleményem. Nem igaz. Mindig érdekelt, különben nem kérdeztem.
Átkokat hoztál az életedbe. Elhiszem. Viszont boldogságot, szerelmet, színt és fényt is. 
Árad belőled a negativitás. Igen. Mert ígértetek valamit, amit nem tartottatok be. Egyezséget kötöttünk, amit felrúgtatok. Addig a pillanatig boldog is voltam. Csak amikor ezt meg akartam osztani veletek, nem voltatok sehol.
Tőled, mint barát búcsúztam el. Igen. És most én is.
Mert a barátom vagy.
Mert szeretlek.
Még mindig.
Akkor is.

A huszonharmadik nap. Elkezdődött.

 - Lestat naplója -