Minden nap ránézek az írásaira, "Na lássuk, milyen vidámságot hoztál ma?" kérdéssel. Néha van új írás, néha nincs. A kedvencem már két és fél éves. Sötét és kegyetlen. Fáj minden sora. Minden nap elolvasom. Minden nap fáj. Minden nap nap.
"Napok.
Ahogy telnek a napok, egyre jobban benned van az érzés, hogy tenned kell valamit. Valami hatalmasat. Reggel az egyedül elfogyasztott kávé és két elszívott cigaretta után lehuppansz a számítógép elé remélve, hogy valaki írt valamit Neked. Egy jó szót, egy mosolyt vagy akármit. Mint minden nap, csüggedten mész elszívni még egy cigit és morfondírozol magadban, hogy le kéne szoknod, hogy úgy se ír senki és le vagy szarva. Bekapcsolsz valami zenét, elpakolsz anyád után és rendet raksz. Lassan eljön a 10 óra, így le mész megnézni a postaládát, hát ha írt valaki valamit. Egy kis infót, vagy bármit. Unottan mész általában a szomszédhoz bekopogni, és átadni a leveleit, s visszamenve a lakásba ledobod a csekkeket, anyád leveleit. Morcosan csinálsz egy teát, s újabb két cigi mellet megiszod azt. Közben öcséd jár a fejedben, a család dolgai és a reménytelen jövőd. Egy két percre eljátszadozol a gondolattal, hogy ehhez vagy ahhoz beugrasz pár percre, de utána el is veted azt, hisz már rég nem mozogtok együtt..már rég nem keresitek egymást..már rég nem számítotok egymásra. Ezek után felöltözöl, felmarkolod az asztalon hagyott pénzt és előbb boltba, majd a briketteshez mész. A meg vett cuccokkal hazamész, és el kezdesz főzni, utána begyújtasz a kályhába tudván, hogy úgy se melegszik fel és megint fázni fogtok az 5fokos szobában. Kiporszívózol, elmosogatsz és elszívsz még egy cigit. Haza jön a Hugod, kérdezed a napját és egy -Mi közöd hozzá-val elhajt, két óra múlva anyád is haza jön, hasonló kérdésedre egy- Semmi válasszal. A főzött étel elfogy, a 3.teád szürcsölöd és rá-rá nézel az e-mailekre, hát ha írt valaki valamit... Az estére dühös vagy magadra, a világra és majdnem mindenkire. A hogy vagy kérdések idegesítenek, a mi újságok úgyszintén. Cinikusan elvetsz mindent és mindenkit míg ők vagy Te meg nem unod a játékot és lelépsz a géptől. Sokadik cigid elszívva lehordod magad és legszívesebben kidobnád a TV-t az ablakon a sok mocskával együtt, amit anyádék néznek. Próbálsz olvasni, lefoglalni magad, de feladod. A halálon elmélkedsz, a végről, és hogy mit kéne csinálnod. Későn fekszel le, miután megnéztél pár részt egy sorozatból, aztán lefekszel aludni...Reggel fel kelsz és az egyedül elfogyasztott kávé és két cigi után lehuppansz a számítógép elé remélve, hogy valaki valamit írt neked.....
darkhero"
Minden nap elolvasom, és minden nap megfogadom, hogy nem, én leszek ilyen, nem engedem, hogy ilyen legyek, ilyenné tegyenek. A mondás szerint, minden jó valamire, ha más nem, elrettentő példának. Ez az én legőszintébb elrettentőbb példám. Az az ember, aki meg tudja írni a saját hibáit, a saját gyengeségét, a saját sötétségét, képes arra, hogy változtasson rajta. Ha hagyják. Ha van kivel. Ha van miért. Ha még vannak napok.
"Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért..."
Csak nem tudom, hogy hol.
- Lestat naplója -
"Napok.
Ahogy telnek a napok, egyre jobban benned van az érzés, hogy tenned kell valamit. Valami hatalmasat. Reggel az egyedül elfogyasztott kávé és két elszívott cigaretta után lehuppansz a számítógép elé remélve, hogy valaki írt valamit Neked. Egy jó szót, egy mosolyt vagy akármit. Mint minden nap, csüggedten mész elszívni még egy cigit és morfondírozol magadban, hogy le kéne szoknod, hogy úgy se ír senki és le vagy szarva. Bekapcsolsz valami zenét, elpakolsz anyád után és rendet raksz. Lassan eljön a 10 óra, így le mész megnézni a postaládát, hát ha írt valaki valamit. Egy kis infót, vagy bármit. Unottan mész általában a szomszédhoz bekopogni, és átadni a leveleit, s visszamenve a lakásba ledobod a csekkeket, anyád leveleit. Morcosan csinálsz egy teát, s újabb két cigi mellet megiszod azt. Közben öcséd jár a fejedben, a család dolgai és a reménytelen jövőd. Egy két percre eljátszadozol a gondolattal, hogy ehhez vagy ahhoz beugrasz pár percre, de utána el is veted azt, hisz már rég nem mozogtok együtt..már rég nem keresitek egymást..már rég nem számítotok egymásra. Ezek után felöltözöl, felmarkolod az asztalon hagyott pénzt és előbb boltba, majd a briketteshez mész. A meg vett cuccokkal hazamész, és el kezdesz főzni, utána begyújtasz a kályhába tudván, hogy úgy se melegszik fel és megint fázni fogtok az 5fokos szobában. Kiporszívózol, elmosogatsz és elszívsz még egy cigit. Haza jön a Hugod, kérdezed a napját és egy -Mi közöd hozzá-val elhajt, két óra múlva anyád is haza jön, hasonló kérdésedre egy- Semmi válasszal. A főzött étel elfogy, a 3.teád szürcsölöd és rá-rá nézel az e-mailekre, hát ha írt valaki valamit... Az estére dühös vagy magadra, a világra és majdnem mindenkire. A hogy vagy kérdések idegesítenek, a mi újságok úgyszintén. Cinikusan elvetsz mindent és mindenkit míg ők vagy Te meg nem unod a játékot és lelépsz a géptől. Sokadik cigid elszívva lehordod magad és legszívesebben kidobnád a TV-t az ablakon a sok mocskával együtt, amit anyádék néznek. Próbálsz olvasni, lefoglalni magad, de feladod. A halálon elmélkedsz, a végről, és hogy mit kéne csinálnod. Későn fekszel le, miután megnéztél pár részt egy sorozatból, aztán lefekszel aludni...Reggel fel kelsz és az egyedül elfogyasztott kávé és két cigi után lehuppansz a számítógép elé remélve, hogy valaki valamit írt neked.....
darkhero"
Minden nap elolvasom, és minden nap megfogadom, hogy nem, én leszek ilyen, nem engedem, hogy ilyen legyek, ilyenné tegyenek. A mondás szerint, minden jó valamire, ha más nem, elrettentő példának. Ez az én legőszintébb elrettentőbb példám. Az az ember, aki meg tudja írni a saját hibáit, a saját gyengeségét, a saját sötétségét, képes arra, hogy változtasson rajta. Ha hagyják. Ha van kivel. Ha van miért. Ha még vannak napok.
"Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért..."
Igen... Lassan már mindenki elfelejtette ezt... Hiszem, hogy van jóság... Hiszem, hogy van szeretet... Hiszem, hogy van béke... Hiszem, hogy van hit... Hiszem, hogy valakit még érdekel, hogy mi van velem... Hiszem, hogy vannak barátaim...
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése