"Önmagad megismerése csakis mások szemén keresztül lehetséges."
- Felhőatlasz -
Intelligens vagyok, erős, higgadt, domináns, összeszedett, kedves és érzékeny.
Azért élek, hogy mások élhessenek .
Az tesz boldoggá, ha boldognak látok másokat .
Azért tanítok, mert szeretem, ha tanulnak.
Röviden és tömören: jó ember vagyok.
Vannak hibáim.
Vannak, és mindezek ellenére sem lettem egy őrült tömegmészáros, aki minél több embert próbál magával rántani, és tébolyultan röhög a hullahalmon, amit maga alá rakott.
A mai napig bűntudatom van.
Miattad, Miattad, Miattad és Miattad.
Akárhogy tagadom, és nem vagyok képes belátni egy szerethető, jó ember vagyok.
Egyetlen egy hibám van, (azt leszámítva hogy nem vagyok jóképű).
Képtelen vagyok magamra úgy tekinteni, mint egy szerethető, jó ember.
Marad az önmarcangolás, az állandó küzdés magammal, a rettegés, hogy olyan leszek, aki vagyok, és a hit, hogy képes vagyok kitörni a saját fejemből.
A felfogásommal, személetemmel és érzéseimmel az a legnagyobb baj, hogy vannak.
Ezt mind tudtam és tudom magamról.
De sosem fogom beismerni, sosem fogom elismerni és sosem fogok megbocsátani magamnak.
Lehettem volna varázsló, de félek tőle.
Lehettem volna bölcs, de félek tőle.
Lehetnék az, aki nem vagyok, de félek tőle.
Lehetnék az, aki vagyok, de félek magamtól.
Tudom, hogy ha szembe tudnék nézni magammal, minden sokkal jobb, egyszerűbb és boldogabb lenne, de félek attól, hogy ha bele kell néznem a saját fejembe szörnyethalnék a látványtól.
Félek attól, hogy ha belenézel a fejembe, és látod a férgeket is az almában, sikoltozva menekülnél, ha még lenne hozzá erőd.
Ezerszer kértelek, könyörögtem neked, hogy menekülj tőlem.
Menekülj, amíg tudsz, mert ha teljesen belegabalyodsz a hálómba, már nem lesz mivel, nem lesz miért és nem lesz hova futnod.
És ennek az esélye napról napra csökkent...
- Lestat naplója -
- Felhőatlasz -
Intelligens vagyok, erős, higgadt, domináns, összeszedett, kedves és érzékeny.
Azért élek, hogy mások élhessenek .
Az tesz boldoggá, ha boldognak látok másokat .
Azért tanítok, mert szeretem, ha tanulnak.
Röviden és tömören: jó ember vagyok.
Vannak hibáim.
Vannak, és mindezek ellenére sem lettem egy őrült tömegmészáros, aki minél több embert próbál magával rántani, és tébolyultan röhög a hullahalmon, amit maga alá rakott.
A mai napig bűntudatom van.
Miattad, Miattad, Miattad és Miattad.
Akárhogy tagadom, és nem vagyok képes belátni egy szerethető, jó ember vagyok.
Egyetlen egy hibám van, (azt leszámítva hogy nem vagyok jóképű).
Képtelen vagyok magamra úgy tekinteni, mint egy szerethető, jó ember.
Marad az önmarcangolás, az állandó küzdés magammal, a rettegés, hogy olyan leszek, aki vagyok, és a hit, hogy képes vagyok kitörni a saját fejemből.
A felfogásommal, személetemmel és érzéseimmel az a legnagyobb baj, hogy vannak.
Ezt mind tudtam és tudom magamról.
De sosem fogom beismerni, sosem fogom elismerni és sosem fogok megbocsátani magamnak.
Lehettem volna varázsló, de félek tőle.
Lehettem volna bölcs, de félek tőle.
Lehetnék az, aki nem vagyok, de félek tőle.
Lehetnék az, aki vagyok, de félek magamtól.
Tudom, hogy ha szembe tudnék nézni magammal, minden sokkal jobb, egyszerűbb és boldogabb lenne, de félek attól, hogy ha bele kell néznem a saját fejembe szörnyethalnék a látványtól.
Félek attól, hogy ha belenézel a fejembe, és látod a férgeket is az almában, sikoltozva menekülnél, ha még lenne hozzá erőd.
Ezerszer kértelek, könyörögtem neked, hogy menekülj tőlem.
Menekülj, amíg tudsz, mert ha teljesen belegabalyodsz a hálómba, már nem lesz mivel, nem lesz miért és nem lesz hova futnod.
És ennek az esélye napról napra csökkent...
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése