Álomból ébredve

feküdjünk hanyatt. játsszuk azt,hogy megfogant a gondolat. ne mondjuk ki. várjunk még. nem kell a vész, ezt tudjuk rég. számoljunk csillagokat literszámra, mint tenyérnyi homokot a zuborgó őszi óceánban. meztelenre vetkezve, hajunkat felkötve, sikítva, hasztalan, aszfaltra naptalan árnyékok húzódnak és máris szebbnek látjuk az új-múltat. igazságot teremtünk a saját képmásunkról,hogy ne fájjon ádáz küzdelmünk a síron túlról. naplementés holdsugaras hajnalból éjszaka, tudod és tudom már,hogy milyen a könny szaga. cizellált álomfelhő forgatag. így vagyunk mi, egyedül,magányban a súlyos mézszín kék ég alatt.

 

legyen a gyűlölet közöny. másképp sohasem jutsz át a ködön. legyen a közöny értelem. ez lehet a legnagyobb mentál védelem. legyen a védelem uralom. és új fogalmat kap a szó: unalom. legyen az unalom egy új élet,hogy én is nyugodt lelkiismerettel vessek térdet. legyen az alázat művészet, hogy én is megérthessem a véget. legyen a vég egy új kezdet,hogy végre megtudjam miért vétkeztek. legyen a vétek mindennek alapja, hogy tényleg az alma legyen a bűn fogalma.

A MŰVÉSZ az csak egy MŰ VÉSZ. VÉSZ egy MŰvet és MŰt rá egy V.É.Sz.-t. V, mint valótlan. É,mint értelmetlen. Sz,mint szerelem. És kérdem én.. MŰveled vagy VÉSZeled vagy esetleg MŰVÉ SZeled a MŰszered vagy generálsz némi MŰ szelet? Még csak azt sem veszed észre,hogy ez a nő szeret. Mert a MŰremek, már nem remeg csak veszteget, időt és energiát. Most nézd meg a MŰvedet, hogy mit tehet, ha már másnak fested az általad kreált MŰ hegyet. Hogy néznéd a csillagot mit MŰködő képes tollad hegye vetett és hagyod,hogy a hölgy elVÉSsZen, miközben téged nézeget

Van az a pillanat amikor az ember fia lánya átvészeli a poklot, foggal körömmel harcol azért,hogy kimásszon onnan...aztán amikor sikerül, végignéz magán.Megtépázott.Hite veszett.Ormótlan hegek borítják testét és lelkét....de legalább életben van és hálás érte.Ilyenkor valahogy mindig jön egy másik ember fia lánya, aki azt mondja..." sajnálom, így nem maradhatok melletted ". Egy mondattal taszít vissza a szakadékba, aminek a szélén egyensúlyoztál. Igen... és ilyenkor van az a pillanat, amikor elgondolkodom,hogy mit is keresek én itt