Van az a pont...

... amikor azt mondod, ebből elég volt. Amikor rájössz, hogy az, akiről azt hitted, ismered, megváltozott, és ráébredsz, hogy azok a pozitív személyiségjegyek, amelyek oly soká éltek benne, nincsenek többé és helyüket a negatívok vették át. Amikor tele lesz a padló be nem tartott ígéretekkel, amikor hiába csörren a telefon, mert a másik végen senki nem felel. Amikor csak kifogásokat kapsz, és azt is többször csak utóbb, ha egyáltalán. Amikor valahogy téged nem keres, de ha beszéltek, megjegyzi, hogy rég hívtad. Amikor felidézed, hogy mennyi időt is szántál a második, harmadik, negyedik, számtalanadik esély megadására, hogy most hátha. Amikor rájössz, hogy nem fogja fel soha a lényeget, azt, hogy ez mennyire zavaró. Amikor azt mondod, ideje rásütni azt a bizonyos bélyeget. Amikor őt hozod fel a megbízhatatlanság élő mintaképének. Amikor a kukába hajítod és rájössz, hogy nem érdekel. Amikor azt mondod, ebből elég volt.
Itt van az a pont.