Kötélhúzás

Az elvakult embereknél csak egy rosszabb van, az elvakított.

Az elvakult embereket sokan tisztelik és még többen gyűlölik, viszont tény, hogy az elvakult ember szabad akaratából követ egy általa magasabbra tartott valamit vagy valakit. Az általa magasabb jónak gondolt célért ha kell pusztít, ha kell teremt, és ezért nem törődik a megszokott normákkal.

Az elvakítottra viszont még csak haragudni sem tudsz, mert nem veszi észre, hogy miféle hatalom csapdájába esett, és nem szabadíthatod ki onnan, mert ha elmondod neki a valóságot, vagy nem hiszi el, vagy kártyavárként döntöd össze mindenét, ami addig boldoggá tette. Az elvakított ember nem azért pusztít maga körül, nem azért üldözi el maga mellől azokat, akik mindig mellette álltak, mert gonosz, hanem mert nem veszi észre a - mindenki más számára nyilvánvaló - különbségeket a neki bemesélt és a valóságos dolgok között, és ha elég időt tölt a másik befolyása alatt, már szemrebbenés nélkül dobja el a régi elveit, meggyőződéseit, és észre sem veszi, hogy mi lett belőle, és a legképtelenebb hazugságokat is nyugodtan le lehet tolni a torkán.

Eső után kitisztul az ég, majd beborul, és esik újra... Ma is csak a szokásos jelentés..


 - Lestat naplója - 

Ui. Remélem jót röhögsz a markodba, de sebaj, előbb utóbb úgyis túl nagyot fogsz markolni. Elfelejted, hogy én tudom az igazságot, és a valóságot is. Egy mozdulattal dönthetném romba a világod, de ahogy egyszer nagyon találóan megfogalmaztad: Túlságosan pacifista vagyok. Ez így igaz. Egy határig mindenképpen.

Megjegyzések