Ki és mit bír? Az,hogy mi okból, az már részletkérdés. Nem kap senki megváltást a két szép szeméért. Bár azt a két szép szemet odaadnám,hogy megválthassam a fél világot. Igazából húsvér félvilág. Önzőség, de én vagyok. Ha csak egy kicsit belecsúsztathatnám gyenge kis ujjamat azon két szép szemek egyikébe és hagyhatnám,hogy a langyos nedvesség körülölelje, majd kérné,hogy forgassam,mozgassam,tekerjem,csűrjem,csavarjam,mélyesszem benne... csak hagyná.
Aztán már csak a másik könnyekkel teli bogarába bámulnék. Bámulnék és igazából nem is lenne könnyes.
Konok egy lány, mondhatni makacs nőszemély. Nem könnyezne. Elhinné,hogy ez most azért nem fáj, mert nem az ő hibája. Mert a kérdés eldöntetett. Így is- úgy is veszít valaki.Nem? De, hisz ő írta. Márpedig neki mindig igaza van. Az én gyomromat meg marja az irónia... mert ez már rég nem lepkepillangó.
Intelligensnek vallja magát. Az is, hiszen ismerem.Viszont az intelligenciája nem mentené meg, ha a kezeim közé kerülne és barbár mód nyilatkoztatnám ki az ellenszenvem. Nem mellesleg..
Az intelligencia nem véd meg az önképzavartól, a gyarlóságtól, a feketefehértől, de még a szürkétől sem. Nem véd meg önmagadtól kedvesem, csak remek teóriákat alkot a beteg, gyenge jellemekben, hogy könnyebben viseljék el önmagukat. Vagy egy másik, hozzá hasonló beteg elme teszi meg ezt helyettük.
De a tükör a tükörben nem tükröződik, emlékszel? Nem? Pedig mutattam. És amikor még a barátod voltam arra emlékszel? Nem? Hát én sem. Az idő vasfoga forgott tovább, de a rozsdamentesítés folyamatával sajnos vagy nem sajnos eltörölt egy két képkockát. De végül is nem bánom, a föld forog tovább, nekem pedig inkább legyen 100 ellenségem, mint egy ilyen barátom.
Jaj, túl emocionálisra vettem a formát. A lényeg,hogy nincs lényeg. Ugyanúgy, ahogy emlékezet sem, napok óta. Mert nincs szükségem egyetlen egy percre sem így.
És jó, ha tudod... bármit teszel, vadászatod tárgyának így is úgy is kőből van a szíve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése