Hazafelé vánszorogva leültem a buszmegálló sarkába, rutinos miskolciként valahogy úgy voltam vele, hogy a járda még mindig tisztább mint az avasi padok. Élemedett korú hölgyemény 10-15 másodpercenként rám néz, csóválja a fejét, elfordul. Két zeneszám elsuttogása (értsd kb. 8 perc) után meguntam, levettem a fejhallgatót, és odaszóltam a hölgynek, miért nézeget ennyire, esetleg nem látott még fáradt és rosszkedvű punkot? A hölgy lehengerlő válasza az volt, hogy csak azt nézte, hogy a kikötődött cipőfűzőmben mekkorát fogok esni, ha jön a busz.
Nyelvemen volt egy csípős válasz, hogy nézelődés helyett akár még szólhatott is volna, aztán ránéztem a padon pihenő 3-4 szatyrára, tartottam egy gyors fejszámolást, vállat vontam, bekötöttem a cipőfűzőm, és felálltam a buszhoz.
Az utolsó kép a szemem sarkából, ahogy a néni feláll a padról, megfogja a szatyrát, amit boldog reccsenéssel szakított ketté a belehalmozott tojásosdoboz...
Igaza volt a néninek, ha mindenki a saját dolgával törődne, ahelyett, hogy másét nézegetné, le lehetne ülni az avasi padokra.
- Lestat naplója -
Nyelvemen volt egy csípős válasz, hogy nézelődés helyett akár még szólhatott is volna, aztán ránéztem a padon pihenő 3-4 szatyrára, tartottam egy gyors fejszámolást, vállat vontam, bekötöttem a cipőfűzőm, és felálltam a buszhoz.
Az utolsó kép a szemem sarkából, ahogy a néni feláll a padról, megfogja a szatyrát, amit boldog reccsenéssel szakított ketté a belehalmozott tojásosdoboz...
Igaza volt a néninek, ha mindenki a saját dolgával törődne, ahelyett, hogy másét nézegetné, le lehetne ülni az avasi padokra.
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése