Antissjáró

Antiss. Álomsík. Tükörsík. Morgena Birodalma. Ki hogy nevezi. Az álmok, a gyarlóság, a csalás és a játékok szülőföldje. Egyesek szerint, az álmok, a szenvedély, a bennük lakozó igazság és bizonyosság a lélek legközvetlenebb kivetülése. Az álom, a lélek tényleges és valós lényéből fakad, és mint hogy a lélek isteni teremtés, úgy az álom magában hordozza az Ő művének teremtő csíráját is.

Aki egyszer tapodja Antiss földjét, lenyűgözötten csodálja a sosem látott, mégis oly ismerős tájat, a "nem tudom honnan, de ismerem" embereket. Álmok szólhatnak mindenről és mindenkiről. Mindig élvezettel hallgattam a tudósokat, akik megpróbálták elemezni, vagy ami még rosszabb, kategorizálni az álmokat. Vajon senki nem gondolt arra az alaptételre, hogy ahány ház, annyi szokás, tehát ahány lélek, annyi álom. Az álmoknak, szigorú értelemben véve egyetlen egy közös tulajdonsága van, az E/1-es nézőpont. - Ha nem így van, bocsánat a téves kijelentésért -. Ha összerakjuk a két tételt, miszerint az álom a lélek közvetlen kivetülése, és minden esetben E/1-es nézőpontú, akkor eljutunk arra a következtetésre, hogy az álmokban az ember mindig önmagát látja. Vagy akarja látni. Hiszen álmában az ember erős, magabiztos, mindenre képes, és semmi sem fáj. Álmában az ember szabad, és bármire képes. Kedves Á. O. ha épp az előbb értettünk egyet abban, hogy a lélek az Ő teremtése, és az álom a lélek közvetlen tükre, akkor ezzel talán eljutunk oda, hogy ha az ember önmagát látja az álmaiban, akkor talán oda is, hogy lehet, hogy néha pont azt látják, amivé Ő igazából teremteni akarta?

Nagyon sikerült elkanyarodni, de nincs kedvem kitörölni, megrögzött ateisták úgyis kihagyják a szemüknek nem oda illő részleteket. Ha megpróbáljuk értelmezni az Antisst, nehéz dolgunk nem lenne. Mindenki járt már ott, tudja, hogy Antiss minden pontjának és lakójának egy közös vonása van: Nem ismerem, de már láttam. Ha elképzeljük Antisst, vegyük hozzá az álmokból fakadó energiát, (ne feledjük, benne van a teremtés csírája) és gyúrjuk össze pár milliárd éppen egyszerre alvó és álmodó ember képzelőerejét. Az eredmény: Egy ugyanilyen, csak egészen más világ. Az ember sajátja, hogy képes alkotni, teremteni, de mivel gyarló és hiú, mindent a maga képére próbál formálni. Antiss a szeszélyes, ezerarcú, állandóan változó, mégis egy Felsőbb akaratnak alárendelt világ. Aki járt Antisson, az mind alakított rajta. A maga képére formálta, bele rakta saját lelkét, gondolatait, érzéseit, vagy csak ült, és nézte mások művét. Ha belegondolunk, ez logikus, hiszen, köznyelvben is használjuk a megálmodni-megteremteni kifejezéspárt, és általában nem egymás nélkül. Antiss választ ad az összes kérdés, gyógyír a lelki bajokra, természetes szépsége rabul ejti a vigyázatlan szemlélődőt. Antiss veszélyeit botorság lenne felemlegetni, ahogy az ember mondja, ne fessük a falra az Ördögöt, mindenkinek volt már lidércnyomása, és az csak a legkisebb rossz.

Hogy miért hablatyolok mindenféle innen-onnan összedobált értelmetlen katyvaszt egy nem létező helyről? Azért, mert megtehetem, és azért, mert olvasod.
Hogy mit mondok, mit akarok, mit teszek, és mit gondolok négy teljesen külön dolog, és bár négyből háromnak mindig pozitív kimenetele van (kellene, hogy legyen, de persze mindig a leglényegesebben a Teremtésen bukom el) általában kizárják egymást.
-Amit mondok, az mindig igaz,
-Amit akarok, az mindig helyes,
-Amit teszek, az... nem mindig jó...
-Amit gondolok... az meg maradjon annak, aki egyszer leül az én sziklámra, és bámulja Antiss általam teremtett részét, a magáénak érzi, és ha akarja és hagyom, belerakja a maga részét, a maga lényét, önmagát.

 - Lestat naplója -