Hullócsillag fenn az égen...

"Csillagok alatt alszik a föld,
Lehet, hogy egyedül én vagyok ébren.
Suhognak körben a zajmadarak,
Társtalanul fekszem az éjben.

Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié,
Könyörögnék, hogy engem szeress,De nem ragyogsz rám már soha többé!"
(Ákos)

Lezuhant egy csillagkép. Milyen érdekes... Azok sosem. Azok nem! Azok alapján tájékozódik az ember, ha a hajóján éjjel tudni akarja merre viszi a szél. Egy csillag, igen az lezuhanhat. Meteornak hívják. Semmi köze a csillagokhoz. Kialudhatnak a csillagok, igen, de nem most hanem több millió év múlva-ezelőtt, csak a fénye ér ide később. Egy csillagkép, marad a helyén, csak elhalványul. Nem ragyog többé a hajósára. Az Ő egyetlen hajósára, akit tűzön- vízen vezetett keresztül a ködben. Az egyetlen hajós aki ismerte a rejtélyt, de sosem mondta ki, sosem mondhatta meg honnan ismeri a csillagképet. Hogy 100- 150 Élet kell ahhoz, hogy újra láthassa, hogy erőt adjanak egymásnak olyan tettekhez, amire egyedül egyikük sem lenne képes. A hajósnak .. hitet a szebb jövőben, a kitörésben, a kalózok kincseiben... A csillagkép ami sosem került fel az Állatövre, pedig megkapja, a hitet az elfogadást, hogy olyannak látják, amilyen, és úgy szeretik Teljesen, hogy egyetlen hajós volt aki az elmúlt félezer évben észrevette fényét. Nem, nem a távolságát, alakját, testét, felépítését, nem a csillagok hangját, hanem azt, ahogy átragyogja a Mindenséget. Erre kevesen képesek. Úgy hinni egy istennőben, hogy nem létezik, hogy nincs ott... Igen. Azt sokan tudják. De megtalálni egy múzsát ott, ahol csak nemlét van... ahhoz kell a tudás. Most, mivel le nem zuhant, csak fénye elfordult, és várhatok megint néhány emberöltőt hogy észrevegyen a csillagkép, maradok a lámpásom fényében. A hullámokra bízom hajóm, és ha nagy vihar van. Ne várjatok a kikötőben. Nem leszek ott. Meguntam a harcot a víz, a köd ellen. már rég meguntam, csak találtam valamit ami megint kicsit reményt adott. Az  a valami el is vette. Jóban rosszban. Igen, ebből sajnos a csillagkép csak akkor fénylett, ha őt borította gonosz köd hogy megtaláljam. Mikor a hajós, "Az Ő hajósa" került bajba, hitet adott, hitegette, ígért... De elfordult, nem ragyogott, és hagyta hogy a sok erő amit a hajós tőle kapott eloszoljon a szélben. Maradt a néma csend, a kozmosz üvöltő harsonája. Hajóorrban a harang megkondul, kiáltás a ködben:
-Vérkapitány a fedélzeten.
Kicsit vártam a fedélközben míg odaért hozzám, kezet rázunk, kérdőn néz majd szólok:

-Nem, barátom most... Most csak teázunk és borozunk. 

Elmesélem neki, a legragyogóbb 2 és fél évet a Kisördögről. fejét csóválva hallgat és borozgat. Bármilyen gyáva nőt megöl. De ez nem gyáva volt, csak már nem ragyog. 

-Azt kérte a csillagkép: "Engedj el" Elengedtem. Nem keresem többé az égen. Nem fogok rumgőzben és hányásban üvölteni, hogy az utolsó fél év hazugság volt. Onnan, ahonnan az ember nem várja. Az iránytűjétől. Nem lehet már barátként tekinteni a hazug bálványra. Meg lehet próbálni, de nem fog menni. Bántani, nem fogom. Csak ha majd meglátnám a fényét, majd magam elé emelem a kezem, hogy ne bántsa a szemem. Hiszek és remélek, hogy nem esik bele a Ribancpók hálójába, hogy nem őrli meg a Vörös malom.. És hiszek benne, hogy ha bajban lesz vagy elesik az élet útján, akkor nem engem akar majd megkeresni a millió fényév távolságból. De remélem, eszébe jut majd a gondolat, hogy elvesztette egyetlen hajósát aki vele tájékozódott, tőle remélt, és feladta volna érte a múltját- jelenét- jövőjét, csak hogy ragyogni lássa még egyetlen pillanatra is. Az ígéret ami két fél közt elhangzik. Örök. A saját szavát, még egy démon sem szegheti meg. Az Eskü, mindig eskü marad. De ha csak az egyik fél fogja fel ezeknek a szavaknak a súlyát... Akkor a másik nem tehet semmit, csupán megpróbál kevesebbet szenvedni. Meditáltam. A gondolataimat rendeztem, hogy ne fájjon hiánya, hogy ne érezzek... Semmit. Sikerült. Őt elengedtem, bármekkorát repül vagy zuhan a jövőben. Kiszámíthatatlan a köd, de nem akarok akkor ott lenni, hogy lássam mi lett vele.
A Vérkapitánytól ismét búcsúztam, de azt mondta még visszatér "hamarost"...
Beraktam egy számot, meghallgattam, remélem egyszer hallani fogja és eszébe jutok, egy percre csendben marad, és meggyászolja az egyetlen démont aki meghalt volna érte.

https://www.youtube.com/watch?v=BS9L7zofHQo

U.I: Köszönöm azt a 2 és fél boldog évet hogy megmutatta, másképp is lehet élni. Köszönöm, hogy átvert, hogy hazudott és megmutatta, lehet másképp, de nem érdemes.