- Te mit keresel kint ebben a hidegben? Mi bajod van?
- Ma van a születésnapom.
Megint eltelt egy év és ugyanolyan kedvtelenül hallgatom Sziámit, és szürcsölöm a kávémat, mint tavaly ilyenkor. Fél óránként felköszönt valaki, eddig 16-an. 16-ból összesen 3 ember az aki közel is áll hozzám, és emlékeztek a dátumra, a többinek meg csak felugrott oldalt az ablakocska, a Facebook-on. A barátaim közül összesen ketten köszöntöttek fel. Gondolkodtam egy darabig, hogy miért csak kettő, de de elég cinikus vagyok, ahhoz, hogy azt gondoljam, hogy őket is annyira érdekli a dolog, mint engem, semennyire. Valószínűleg így is van.
Mostanában nem láttatok tőlem írást. Nincs mit írnom. Gyerekként annyi minden bántott, amit ki tudtam írni magamból. Volt miért lázadni, volt mi ellen tiltakozni. Megöregedtem. Nyugodtabb és befelé fordulóbb lettem. Az ember... egy bizonyos kor után elnézőbb a világgal szemben. Megszoksz, vagy megszöksz. Szökni próbáltam, de itt ragadtam. Nem lettem se jobb, se okosabb. Ahogy érzed, hogy öregszel, egyre jobban kezded megérteni, hogy a semmiségek is fontosak. Egy ölelés, pár kedves szó, egy mosoly jobbá teszi a napot. Pedig hát nem, a napod ugyanolyan szar, mint tegnap, de boldogabbnak érzed magam tőle. Ha túlságosan megszokod a jó dolgokat, nem tudsz örülni neki. Ismerősök megtalálnak, jelzik, hogy de jó lenne újra találkozni, beszélgetni, de mindketten tudjuk, hogy öt perc múlva már el is felejtjük egymást. Ha nincs meg a szokásos találkozó, nem is keressük egymást. Hiányzok? Hiányzol. Találkozzunk? Nem érek rá. Nem baj, én se.
Pár napja beszéltem régi osztálytársammal, hogy mi van a többiekkel. Mentek jobbra-balra. Lassan mindenki megtalálja a helyét, csak én nem. Mindenki semmiből akar megélni. Higgyétek el, lélekölően unalmas.Semmihez nincs kedv, semmi nem köt le, ami igen, abból meg nem lehet megélni. Mindenki ért valamihez, mindenki szeret valamit. Ha mást nem, akkor azt szereti, hogy semmit se szeret. Minden nap egyre közelebb jutok a Lindigasshoz, és nem sok mindent tudok felmutatni a Homályúrnőnek.
Mire megírtam, már 18/3.
"Már nem vagy a régi, mert nagyon régi vagy..."
- Lestat naplója -
- Ma van a születésnapom.
Megint eltelt egy év és ugyanolyan kedvtelenül hallgatom Sziámit, és szürcsölöm a kávémat, mint tavaly ilyenkor. Fél óránként felköszönt valaki, eddig 16-an. 16-ból összesen 3 ember az aki közel is áll hozzám, és emlékeztek a dátumra, a többinek meg csak felugrott oldalt az ablakocska, a Facebook-on. A barátaim közül összesen ketten köszöntöttek fel. Gondolkodtam egy darabig, hogy miért csak kettő, de de elég cinikus vagyok, ahhoz, hogy azt gondoljam, hogy őket is annyira érdekli a dolog, mint engem, semennyire. Valószínűleg így is van.
Mostanában nem láttatok tőlem írást. Nincs mit írnom. Gyerekként annyi minden bántott, amit ki tudtam írni magamból. Volt miért lázadni, volt mi ellen tiltakozni. Megöregedtem. Nyugodtabb és befelé fordulóbb lettem. Az ember... egy bizonyos kor után elnézőbb a világgal szemben. Megszoksz, vagy megszöksz. Szökni próbáltam, de itt ragadtam. Nem lettem se jobb, se okosabb. Ahogy érzed, hogy öregszel, egyre jobban kezded megérteni, hogy a semmiségek is fontosak. Egy ölelés, pár kedves szó, egy mosoly jobbá teszi a napot. Pedig hát nem, a napod ugyanolyan szar, mint tegnap, de boldogabbnak érzed magam tőle. Ha túlságosan megszokod a jó dolgokat, nem tudsz örülni neki. Ismerősök megtalálnak, jelzik, hogy de jó lenne újra találkozni, beszélgetni, de mindketten tudjuk, hogy öt perc múlva már el is felejtjük egymást. Ha nincs meg a szokásos találkozó, nem is keressük egymást. Hiányzok? Hiányzol. Találkozzunk? Nem érek rá. Nem baj, én se.
Pár napja beszéltem régi osztálytársammal, hogy mi van a többiekkel. Mentek jobbra-balra. Lassan mindenki megtalálja a helyét, csak én nem. Mindenki semmiből akar megélni. Higgyétek el, lélekölően unalmas.Semmihez nincs kedv, semmi nem köt le, ami igen, abból meg nem lehet megélni. Mindenki ért valamihez, mindenki szeret valamit. Ha mást nem, akkor azt szereti, hogy semmit se szeret. Minden nap egyre közelebb jutok a Lindigasshoz, és nem sok mindent tudok felmutatni a Homályúrnőnek.
Mire megírtam, már 18/3.
"Már nem vagy a régi, mert nagyon régi vagy..."
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése