Avagy képzelt beszélgetés a holland hajóssal és válasz a
„minden élet helyes” gondolatra.
Messzi táj. Repülve, evezve, fújva, csobbanva, csörögnek a
szerszámok… Ismét zene szól a fülembe, szép ismert dallamok. Napra nap hétre
hét, de mennyi is? Nem tudni, sosem tudni, mindenki változtatni akar a sorsán.
Minden élet helyes, igen, de kérdezd meg, kérdezd meg bátran az idegen vizek
hajósait jól csinálják-e?
Sosincs könnyű válasz. Egy hete a hollandiai partok fogja vagyok, kikötöttem mert foltozni kell a ködvitorlákat. Nagyon csorgott rajtuk a keserű pénzhiányos imádság. Már-már hallani véltem néha, hogy a szövet szálai szakadnak a kimondatlan bajok szelétől.
A kikötő selymes, bársonyos a víz és édes az élet, csak éppen távol mindentől napi 10-13 óra melóval. Távolság… Üveggolyó, semmi több. Másfél óra nagyvárostól nagyvárosig, meg némi csónakázás egy négykerekűvel, mármint kettővel. Egyik ország, másik ország. Amúgy egy kutya mind. Élni, dolgozni, tanulni, szenvedni… Hoppá, mégse... A holland vizeken a minap összefújt a szél egy olyan igazi, pipás-szakállas kapitánnyal. Kellemes cseresznyés illat áradt a kis füstölőjéből és kellemes nyugtató hangja melegséggel ejtett ki minden angol szót. Jah igen, hiába vannak egy nyelven a gondolataink, kimondani más, nem tudok hollandul, de legalább angolul tanultam valamikor. Most nem volt elég. Muszáj voltam a mondanivaló maradékát kiszedni a gondolataiból. Nem mint ha könnyű lett volna. Illedelmesség, bájcsevej, majd velős eszmecsere. Így megy ez. Nyugalom, mi baja is lenne, míg mi magyarok otthon sokszor vetjük ki a foltozott hálóinkat, hogy akadjon bele némi hal, addig ők kivetik az új hálókat és majdhogynem húzzák is vissza mert sok a hal, amiért jobban is fizetnek mint a mi hazánkban a kevésért. Nők, nem szépek a hollandiai lányok, pontosabban szépek, de nem a Ködhajós szemének. Az égen még mindig a szerelme ragyog, a Kisördög-csillagkép. Innen is látni. Másról beszéltünk. Hajókról, vizekről és bajokról. Az utóbbiról vajmi keveset, mert nekik, más bajaik vannak. Hajók, hatalmas folyami és tengeri szörnyek, ezernyi csáppal és uszonnyal, hatalmas mindent befogadó gyomorral. A vízi szörnyek nagy részén ott virított egy kis élősködő, olyan négykerekű olajtemető, ami a szárazföld bevetett beton-aszfalt rétegén érzi ragadozónak magát. Miért? Mert ha a vízi szörny megpihen, akkor az élősködő legurul és bejárható vele a környék étel, ital, drog és nőlelőhelyei. A beszélgetés mindemellett nem volt túl sikeres. Az átmeneti szállásom, míg javítjuk a hajót, lengyeltúltengésben szenved. Három lengyel pár, és én a tesómmal magyarok. Az angol nyelv és a régi bevált kereskedőnyelv itt is hasznos lett. Pontosabban, amit nem tudtunk kimondani azt kézzel-lábbal mutogattuk. Mutogatjuk, ha szóba elegyedünk, ami persze nem túl gyakori. Két idegen világ szülöttei egy harmadikban. Eső, az van rengeteg, mint ahogy szél meg köd is, így az időjárást nem méltatjuk szóra. Nők? Itt? Nekik van, nekünk otthon, bár halottunk egy lengyel lányról aki jól néz ki és húsz euróért szépen játszik egy fúvós hangszeren, megszívva azt. Nem nálunk lakik és nem is kéne. Azt mondták, azért mert még nem vagyok kint elég ideje. Tény. A Vérkapitány már keresné az alkalmat a kiruccanásra, de az nem én vagyok. Mit is mondott a hajós? Jah… SEMMIT. Olyan Lestatos semmit. A punkok itt nem találnák a helyüket. A rockereknek nincs miért lázadni. Szabadon áradnak a gondolatok a vizeken, és ha valaki akar valamit, hát nem kell érte túl sokat harcolnia. Az édesség és a fű hazája. No meg a vizeké és a vízhez kötött árnyéklényeké. Bemész egy boltba, 12 óra meló után, koszosan büdösen, senki nem méltat arra hogy megvetően nézzen rád, nem szégyellik a munkát és a munkást. Az ipar virágzik, és virágok iparzanak. Vagy ilyesmi. Az itteni nyelv köpködős-krahácsolós és idegen. Az utcán nem kell késsel mászkálni, a rendőrség ürességet sugall, mégis ha baj van két percen belül ott a szolgálat. Tegnap kinéztem a hátsókertbe, egy kertet láttam, ma reggel már egy szép megérett narancssárga földtúrószörny pihegett rajta. Gondolom teleportált. Minden élet helyes? Nézd meg a” Harcosok klubja” filmet, nem itt írták, nem a mi hazánkban, lehet nem is írta meg senki csak kiköpte a köd mint ezeket a szétszórt gondolatokat. Vagy kiköpte a köd a Lestat gondolatait, mert nem volt helye a világban, míg egy érdemtelen és alkalmatlan ember el nem kapta és szavakba nem öntötte. Valahol most is gondolkodok, de másról. Hogy mit zümmöghetnek a szomszéd helységben a lenyel bogarak, hogy mikor jutok a csillagképem fedezékébe, hogy megérn- e kikötni foltos vitorlával egy vértengeren, hogy hogyan kéne meghalni, hogy kivel kéne élni, el lehet e lopni valaki halálát és hogy gondolkodok-e egyáltalán. Gondolatok… Köd… Idegen vizek…
Mond barátom. Te, hogy érzed?
-Jó helyre születtél, vagy csak szeretnél hinni benne, hogy így is helyes az élet?
Sosincs könnyű válasz. Egy hete a hollandiai partok fogja vagyok, kikötöttem mert foltozni kell a ködvitorlákat. Nagyon csorgott rajtuk a keserű pénzhiányos imádság. Már-már hallani véltem néha, hogy a szövet szálai szakadnak a kimondatlan bajok szelétől.
A kikötő selymes, bársonyos a víz és édes az élet, csak éppen távol mindentől napi 10-13 óra melóval. Távolság… Üveggolyó, semmi több. Másfél óra nagyvárostól nagyvárosig, meg némi csónakázás egy négykerekűvel, mármint kettővel. Egyik ország, másik ország. Amúgy egy kutya mind. Élni, dolgozni, tanulni, szenvedni… Hoppá, mégse... A holland vizeken a minap összefújt a szél egy olyan igazi, pipás-szakállas kapitánnyal. Kellemes cseresznyés illat áradt a kis füstölőjéből és kellemes nyugtató hangja melegséggel ejtett ki minden angol szót. Jah igen, hiába vannak egy nyelven a gondolataink, kimondani más, nem tudok hollandul, de legalább angolul tanultam valamikor. Most nem volt elég. Muszáj voltam a mondanivaló maradékát kiszedni a gondolataiból. Nem mint ha könnyű lett volna. Illedelmesség, bájcsevej, majd velős eszmecsere. Így megy ez. Nyugalom, mi baja is lenne, míg mi magyarok otthon sokszor vetjük ki a foltozott hálóinkat, hogy akadjon bele némi hal, addig ők kivetik az új hálókat és majdhogynem húzzák is vissza mert sok a hal, amiért jobban is fizetnek mint a mi hazánkban a kevésért. Nők, nem szépek a hollandiai lányok, pontosabban szépek, de nem a Ködhajós szemének. Az égen még mindig a szerelme ragyog, a Kisördög-csillagkép. Innen is látni. Másról beszéltünk. Hajókról, vizekről és bajokról. Az utóbbiról vajmi keveset, mert nekik, más bajaik vannak. Hajók, hatalmas folyami és tengeri szörnyek, ezernyi csáppal és uszonnyal, hatalmas mindent befogadó gyomorral. A vízi szörnyek nagy részén ott virított egy kis élősködő, olyan négykerekű olajtemető, ami a szárazföld bevetett beton-aszfalt rétegén érzi ragadozónak magát. Miért? Mert ha a vízi szörny megpihen, akkor az élősködő legurul és bejárható vele a környék étel, ital, drog és nőlelőhelyei. A beszélgetés mindemellett nem volt túl sikeres. Az átmeneti szállásom, míg javítjuk a hajót, lengyeltúltengésben szenved. Három lengyel pár, és én a tesómmal magyarok. Az angol nyelv és a régi bevált kereskedőnyelv itt is hasznos lett. Pontosabban, amit nem tudtunk kimondani azt kézzel-lábbal mutogattuk. Mutogatjuk, ha szóba elegyedünk, ami persze nem túl gyakori. Két idegen világ szülöttei egy harmadikban. Eső, az van rengeteg, mint ahogy szél meg köd is, így az időjárást nem méltatjuk szóra. Nők? Itt? Nekik van, nekünk otthon, bár halottunk egy lengyel lányról aki jól néz ki és húsz euróért szépen játszik egy fúvós hangszeren, megszívva azt. Nem nálunk lakik és nem is kéne. Azt mondták, azért mert még nem vagyok kint elég ideje. Tény. A Vérkapitány már keresné az alkalmat a kiruccanásra, de az nem én vagyok. Mit is mondott a hajós? Jah… SEMMIT. Olyan Lestatos semmit. A punkok itt nem találnák a helyüket. A rockereknek nincs miért lázadni. Szabadon áradnak a gondolatok a vizeken, és ha valaki akar valamit, hát nem kell érte túl sokat harcolnia. Az édesség és a fű hazája. No meg a vizeké és a vízhez kötött árnyéklényeké. Bemész egy boltba, 12 óra meló után, koszosan büdösen, senki nem méltat arra hogy megvetően nézzen rád, nem szégyellik a munkát és a munkást. Az ipar virágzik, és virágok iparzanak. Vagy ilyesmi. Az itteni nyelv köpködős-krahácsolós és idegen. Az utcán nem kell késsel mászkálni, a rendőrség ürességet sugall, mégis ha baj van két percen belül ott a szolgálat. Tegnap kinéztem a hátsókertbe, egy kertet láttam, ma reggel már egy szép megérett narancssárga földtúrószörny pihegett rajta. Gondolom teleportált. Minden élet helyes? Nézd meg a” Harcosok klubja” filmet, nem itt írták, nem a mi hazánkban, lehet nem is írta meg senki csak kiköpte a köd mint ezeket a szétszórt gondolatokat. Vagy kiköpte a köd a Lestat gondolatait, mert nem volt helye a világban, míg egy érdemtelen és alkalmatlan ember el nem kapta és szavakba nem öntötte. Valahol most is gondolkodok, de másról. Hogy mit zümmöghetnek a szomszéd helységben a lenyel bogarak, hogy mikor jutok a csillagképem fedezékébe, hogy megérn- e kikötni foltos vitorlával egy vértengeren, hogy hogyan kéne meghalni, hogy kivel kéne élni, el lehet e lopni valaki halálát és hogy gondolkodok-e egyáltalán. Gondolatok… Köd… Idegen vizek…
Mond barátom. Te, hogy érzed?
-Jó helyre születtél, vagy csak szeretnél hinni benne, hogy így is helyes az élet?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése