Tegnap valahogy nem találtam a helyem, a fejemben tőlem idegen gondolatok cikáztak. Írni kell, írni kell, de miről? Nincs kérdés, amire nincs válasz. Vagy van, csak nem hallom? A folyó egy palackba zárt üzenetet sodort a lábaim elé. Ám legyen, nézzük, mit tartogat számomra a Jövő emléke. Leülök, meditálok, bumm.
Egy teremben ülök. Hosszúkás asztal, én az asztalfőn, a szélen három-három gyerek és velem szemben egy felnőtt, aki a szabadságról prédikál. Azt mondja, itt szabadság van, mivel kimondhatja azt, hogy szabad. Idegesít. Nem érti, és nem érti. Megunom, közbevágok, megkérdezem tőle, mennyi kettő meg kettő. Azt feleli négy, én ingatom a fejem. Azt mondom neki, hogy kettő meg kettő az öt. A gyerekek nevetnek, hogy ez nem igaz, a felnőtt, próbálja megmagyarázni, hogy nem, kettő meg kettő az négy, hiszen a matematikai számsorban a kettő után a három és a négy következik, de én azt válaszolom neki, hogy a négy mint szám nem létezik, hiszen a három után az ötös jön. Most már ő is nevet, azt mondja, hülye vagyok. Nos lássuk, kinek van igaza.
Megkérdezem tőle, mennyi kettő meg kettő, azt válaszolja nevetve, hogy négy. Ekkor előhúzok a zsebemből egy pisztolyt, és leteszem az asztalra. A csöve elnyúlik a gyerek között, és a tanárra bámul. A nevetés elvágódik, a felnőtt kissé ideges hangon rám szól, hogy tegyem el. Megkérdezem tőle, mennyi kettő meg kettő, azt válaszolja, négy. Megfogom a pisztolyt, és a szeme közé tartom. Mennyi kettő meg kettő? Négy. Felhúzom, kibiztosítom. Mennyi kettő meg kettő? N... megakad. Látja, hogy komolyan gondolom. Azt mondom neki, hogy kettő meg kettő az öt. Ő óvatosan ingatja a fejét, de a szeme nem szakad el a csőről. Megkérdezem tőle, hogy még mindig szabadnak érzi-e magát, azt feleli igen. Akkor mennyi kettő meg kettő? Nem válaszol. Nyugodt hangon azt mondom neki, hogy öt. A négy nem létezik. Kettő meg kettő az öt. Mondd utánam, kettő meg kettő az öt. Remegő hangon elismétli. Ingatom a fejem. Ne azt mondd, amit hallani akarok. Hidd el, érezd át, és értsd meg, a négy nem létezik, kettő meg kettő az öt. Kifakad, mert ez képtelenség. Nos legyen. Kinyitom a závárt, és kiveszem a golyókat. Felmutatok egyet, belerakom, megpörgetem a tárat, bezárom, felhúzom. Mennyi kettő meg kettő? Négy. Üres kattanás. Mindenki dermedten kapkodja a levegőt. Mennyi kettő meg kettő? Négy. Kattanás. Mennyi kettő meg kettő? Öt. Kattanás. Miért húztam meg a ravaszt, azt mondta, hogy öt. Azt mondod, de nem hiszed el, nem érted, nem érzed át. A négy nem létezik, kettő meg kettő az öt. Gondold át, csak azért mondod, hogy négy, mert azt hiszed, hogy a három után a négy jön. Pedig nem, mert az öt. A négy nem létezik. Érted már? Igen. Kattanás. Hazudsz, csak félsz, hogy lelőlek. A felnőtt magába zuhan, rázza a fejét, motyog, felnéz, visszaesik. Az elméje küzd. Kettő meg kettő az négy. Kettő meg kettő az négy. Kettő meg kettő az... öt? Megkérdezem, mennyi hatszor nyolc, gondolkodás nélkül rávágja, hogy negyvennyolc. Kattanás. Nem lehet negyvennyolc, mert a négy nem létezik. Hatszor nyolc az ötvennyolc. Rázza a fejét. Kattanás. Hányszor is húztam meg a ravaszt? Hatszor. Hatszor? Hatszor. Tévedsz, ha hat lövésből egyszer sem sült el, akkor nem húztam meg hatszor. Csak ötször. De hát hallotta mind a hatot. Tévedsz, csak azt hiszed, hogy hallottad. Ha hatszor húzom meg a ravaszt, egyszer elsül, igaz? Igaz. Kattanás. Nem igaz. De egy hatlövetű hat lövésből egyszer elsül. Nem igaz. Ez csak akkor sül el, ha én úgy gondolom. Még mindig csak ötször húztam meg a ravaszt. Nem érti. Nem húzhattam meg hatszor, hiszen ha nem létezik anégy, akkor ki mondja, hogy a hat létezik? Mennyi kettő meg kettő? Öt. Nocsak, kezded érteni, már gondolkodás nélkül ötöt mondasz? Igen, mert a négy nem létezik. Kattanás. Még mindig hazudsz. Szóval szabadnak érzed magad? Igen. Miért? Mert... szabad vagyok. Akkor mennyi kettő meg kettő? Nééééöt. Látod, nem vagy szabad. Csak azért mondasz ötöt, mert rád fogm a pisztolyt? Igen. Ám legyen, most elrakom. Látod, nincs a kazemben. Mennyi kettő meg kettő? Öt. Miért öt? mert... mert öt. Látod, még mindig félsz. Pedig nem is fogom rád a pisztolyt. Igen, de bármikor előhúzhatom. Brávó, igen! Bármikor előhúzhatom, és te pontosan tudod, hogy bármikor előhúzhatom. Nem fogom rád a fegyvert, de te mégis félsz, mert bármikor megtehetem, igaz? Igaz. Akkor szabad vagy? Nem vagy szabad. Attól, hogy nem fogok rád egy pisztolyt, attól a tudatodban még ott van, hogy bármikor megtehetem, és félsz, tehát nem vagy szabad. Látom, már érted. Az arcod megtört, a szemed kezd üveges lenni. Mennyi kettő meg kettő? Öt. Hatszornyolc? Ötvennyolc. Négyszerhét? öööö. Mi ööö? Mi az a négyszerhét? A négy nem létezik, hogy szorozzam be héttel? Gratulálok. Megtanultad. Szeretnéd tudni, miért nem sült el a pisztoly? Mert nem volt benne golyó? Tévedsz, láttad, hogy belerakom. Nem, nem, csak azt láttam, hogy belerakod, az nem azt jelenti, hogy benne is volt. Ha kettő meg kettő öt, akkor egy pisztolyba rakott golyó nincs a pisztolyban. Tetszik az elgondolásod, de az érvelésed téves, látod, előveszem, és rögtön összerezzensz. Kinyotom, látod, ott van a golyó. Most rád fogom, Kattanás, kattanás, kattanás, kattanás, kattanás, kattanás. Mennyi kattanás volt? Öt. Nem hat? nem, mert a négy nem létezik, tehát a hat sem hat. Brávó, megértetted. Akkor most elmondom neked az utolsó tanulságot. Ez a fegyver addig nem sül el, amíg nem törsz meg. Mi értelme van megölnöm téged, ha azt hiszed, hogy kettő meg kettő az négy? Semmi, azzal a tudattal halsz meg, hogy neked van igazad. Ha azt mondod, hogy kettő meg kettő az öt, és meghalsz, akkor is én veszítek, hiszen, hiába mondod el mndenkinek, hogy nincs igazad, TE tudod, hogy igazad van, tehát azzal a tudattal halsz meg, hogy neked van igazad. Ha képes vagy felismerni, hogy nincs iagazd, és belátod végre, hogy kettő meg kettő az öt, az agyadból kitörlöd a hibásan odakerült négyes számot, akkor én győztem, éérted? Értem. Akkor jó. Durranás. Nem ijedezz, csak a plafonba lőttem. Látod, nem vaktöltény van benne. Most elmegyek, és mondd el mindenkinek, hogy kettő meg kettő az öt. Tanítsd meg őket, hogy amiben eddig hittek az nem létezik, és amikor már mindenki elhitte, hogy kettő meg kettő az öt, akkor jöjjön valaki, aki azt mondja, hogy kettő meg kettő az négy, de senki nem fogja érteni, hiszen kettő meg kettő az öt.
Mert a szabadság ott kezdődik, hogy kimondhatjuk, hogy kettő meg kettő az négy, és bárki vagy bármi ellentmond nekünk, mi akkor is tudjuk, hogy kettő meg kettő az négy, és nem félünk egy felhúzott pisztoly csövébe is belemondani, hogy kettő meg kettő az négy, kettő meg kettő az négy, és minél többször mondjuk ki, annál hangosabb, mert egyre többen ébrednek rá, hogy ők is kimondhatják végre, hogy kettő meg kettő az négy. Most ezen gondolkodj el egy ideig. Számold újra magadban, hogy mennyi is kettő meg kettő. Négy? Öt? Három? Csak egy ember tudja. Az, aki pisztollyal a zsebében irányít téged, engem , mindenkit, és amíg senkinek nem jut eszébe kétségbe vonni, addig kettő meg kettő az öt marad.
Szóval, Ködhajós barátom, úgy gondolod, hogy az ott a szabadság országa? Akkor kérlek, vegyél egy gramm füvet, tekerd meg, gyújtsd meg, és mond meg a kiáramló füstnek, hogy álljon meg, szálljon vissza a cigarettába. Ha elég sokáig mondod, és fenyegeted, vissza fog szállni. Hidd csak el, hidd csak el. Ha kettő meg kettő az öt, akkor a füst is vissza fog szállni. Hidd csak el.
- Lestat naplója -
Egy teremben ülök. Hosszúkás asztal, én az asztalfőn, a szélen három-három gyerek és velem szemben egy felnőtt, aki a szabadságról prédikál. Azt mondja, itt szabadság van, mivel kimondhatja azt, hogy szabad. Idegesít. Nem érti, és nem érti. Megunom, közbevágok, megkérdezem tőle, mennyi kettő meg kettő. Azt feleli négy, én ingatom a fejem. Azt mondom neki, hogy kettő meg kettő az öt. A gyerekek nevetnek, hogy ez nem igaz, a felnőtt, próbálja megmagyarázni, hogy nem, kettő meg kettő az négy, hiszen a matematikai számsorban a kettő után a három és a négy következik, de én azt válaszolom neki, hogy a négy mint szám nem létezik, hiszen a három után az ötös jön. Most már ő is nevet, azt mondja, hülye vagyok. Nos lássuk, kinek van igaza.
Megkérdezem tőle, mennyi kettő meg kettő, azt válaszolja nevetve, hogy négy. Ekkor előhúzok a zsebemből egy pisztolyt, és leteszem az asztalra. A csöve elnyúlik a gyerek között, és a tanárra bámul. A nevetés elvágódik, a felnőtt kissé ideges hangon rám szól, hogy tegyem el. Megkérdezem tőle, mennyi kettő meg kettő, azt válaszolja, négy. Megfogom a pisztolyt, és a szeme közé tartom. Mennyi kettő meg kettő? Négy. Felhúzom, kibiztosítom. Mennyi kettő meg kettő? N... megakad. Látja, hogy komolyan gondolom. Azt mondom neki, hogy kettő meg kettő az öt. Ő óvatosan ingatja a fejét, de a szeme nem szakad el a csőről. Megkérdezem tőle, hogy még mindig szabadnak érzi-e magát, azt feleli igen. Akkor mennyi kettő meg kettő? Nem válaszol. Nyugodt hangon azt mondom neki, hogy öt. A négy nem létezik. Kettő meg kettő az öt. Mondd utánam, kettő meg kettő az öt. Remegő hangon elismétli. Ingatom a fejem. Ne azt mondd, amit hallani akarok. Hidd el, érezd át, és értsd meg, a négy nem létezik, kettő meg kettő az öt. Kifakad, mert ez képtelenség. Nos legyen. Kinyitom a závárt, és kiveszem a golyókat. Felmutatok egyet, belerakom, megpörgetem a tárat, bezárom, felhúzom. Mennyi kettő meg kettő? Négy. Üres kattanás. Mindenki dermedten kapkodja a levegőt. Mennyi kettő meg kettő? Négy. Kattanás. Mennyi kettő meg kettő? Öt. Kattanás. Miért húztam meg a ravaszt, azt mondta, hogy öt. Azt mondod, de nem hiszed el, nem érted, nem érzed át. A négy nem létezik, kettő meg kettő az öt. Gondold át, csak azért mondod, hogy négy, mert azt hiszed, hogy a három után a négy jön. Pedig nem, mert az öt. A négy nem létezik. Érted már? Igen. Kattanás. Hazudsz, csak félsz, hogy lelőlek. A felnőtt magába zuhan, rázza a fejét, motyog, felnéz, visszaesik. Az elméje küzd. Kettő meg kettő az négy. Kettő meg kettő az négy. Kettő meg kettő az... öt? Megkérdezem, mennyi hatszor nyolc, gondolkodás nélkül rávágja, hogy negyvennyolc. Kattanás. Nem lehet negyvennyolc, mert a négy nem létezik. Hatszor nyolc az ötvennyolc. Rázza a fejét. Kattanás. Hányszor is húztam meg a ravaszt? Hatszor. Hatszor? Hatszor. Tévedsz, ha hat lövésből egyszer sem sült el, akkor nem húztam meg hatszor. Csak ötször. De hát hallotta mind a hatot. Tévedsz, csak azt hiszed, hogy hallottad. Ha hatszor húzom meg a ravaszt, egyszer elsül, igaz? Igaz. Kattanás. Nem igaz. De egy hatlövetű hat lövésből egyszer elsül. Nem igaz. Ez csak akkor sül el, ha én úgy gondolom. Még mindig csak ötször húztam meg a ravaszt. Nem érti. Nem húzhattam meg hatszor, hiszen ha nem létezik anégy, akkor ki mondja, hogy a hat létezik? Mennyi kettő meg kettő? Öt. Nocsak, kezded érteni, már gondolkodás nélkül ötöt mondasz? Igen, mert a négy nem létezik. Kattanás. Még mindig hazudsz. Szóval szabadnak érzed magad? Igen. Miért? Mert... szabad vagyok. Akkor mennyi kettő meg kettő? Nééééöt. Látod, nem vagy szabad. Csak azért mondasz ötöt, mert rád fogm a pisztolyt? Igen. Ám legyen, most elrakom. Látod, nincs a kazemben. Mennyi kettő meg kettő? Öt. Miért öt? mert... mert öt. Látod, még mindig félsz. Pedig nem is fogom rád a pisztolyt. Igen, de bármikor előhúzhatom. Brávó, igen! Bármikor előhúzhatom, és te pontosan tudod, hogy bármikor előhúzhatom. Nem fogom rád a fegyvert, de te mégis félsz, mert bármikor megtehetem, igaz? Igaz. Akkor szabad vagy? Nem vagy szabad. Attól, hogy nem fogok rád egy pisztolyt, attól a tudatodban még ott van, hogy bármikor megtehetem, és félsz, tehát nem vagy szabad. Látom, már érted. Az arcod megtört, a szemed kezd üveges lenni. Mennyi kettő meg kettő? Öt. Hatszornyolc? Ötvennyolc. Négyszerhét? öööö. Mi ööö? Mi az a négyszerhét? A négy nem létezik, hogy szorozzam be héttel? Gratulálok. Megtanultad. Szeretnéd tudni, miért nem sült el a pisztoly? Mert nem volt benne golyó? Tévedsz, láttad, hogy belerakom. Nem, nem, csak azt láttam, hogy belerakod, az nem azt jelenti, hogy benne is volt. Ha kettő meg kettő öt, akkor egy pisztolyba rakott golyó nincs a pisztolyban. Tetszik az elgondolásod, de az érvelésed téves, látod, előveszem, és rögtön összerezzensz. Kinyotom, látod, ott van a golyó. Most rád fogom, Kattanás, kattanás, kattanás, kattanás, kattanás, kattanás. Mennyi kattanás volt? Öt. Nem hat? nem, mert a négy nem létezik, tehát a hat sem hat. Brávó, megértetted. Akkor most elmondom neked az utolsó tanulságot. Ez a fegyver addig nem sül el, amíg nem törsz meg. Mi értelme van megölnöm téged, ha azt hiszed, hogy kettő meg kettő az négy? Semmi, azzal a tudattal halsz meg, hogy neked van igazad. Ha azt mondod, hogy kettő meg kettő az öt, és meghalsz, akkor is én veszítek, hiszen, hiába mondod el mndenkinek, hogy nincs igazad, TE tudod, hogy igazad van, tehát azzal a tudattal halsz meg, hogy neked van igazad. Ha képes vagy felismerni, hogy nincs iagazd, és belátod végre, hogy kettő meg kettő az öt, az agyadból kitörlöd a hibásan odakerült négyes számot, akkor én győztem, éérted? Értem. Akkor jó. Durranás. Nem ijedezz, csak a plafonba lőttem. Látod, nem vaktöltény van benne. Most elmegyek, és mondd el mindenkinek, hogy kettő meg kettő az öt. Tanítsd meg őket, hogy amiben eddig hittek az nem létezik, és amikor már mindenki elhitte, hogy kettő meg kettő az öt, akkor jöjjön valaki, aki azt mondja, hogy kettő meg kettő az négy, de senki nem fogja érteni, hiszen kettő meg kettő az öt.
Mert a szabadság ott kezdődik, hogy kimondhatjuk, hogy kettő meg kettő az négy, és bárki vagy bármi ellentmond nekünk, mi akkor is tudjuk, hogy kettő meg kettő az négy, és nem félünk egy felhúzott pisztoly csövébe is belemondani, hogy kettő meg kettő az négy, kettő meg kettő az négy, és minél többször mondjuk ki, annál hangosabb, mert egyre többen ébrednek rá, hogy ők is kimondhatják végre, hogy kettő meg kettő az négy. Most ezen gondolkodj el egy ideig. Számold újra magadban, hogy mennyi is kettő meg kettő. Négy? Öt? Három? Csak egy ember tudja. Az, aki pisztollyal a zsebében irányít téged, engem , mindenkit, és amíg senkinek nem jut eszébe kétségbe vonni, addig kettő meg kettő az öt marad.
Szóval, Ködhajós barátom, úgy gondolod, hogy az ott a szabadság országa? Akkor kérlek, vegyél egy gramm füvet, tekerd meg, gyújtsd meg, és mond meg a kiáramló füstnek, hogy álljon meg, szálljon vissza a cigarettába. Ha elég sokáig mondod, és fenyegeted, vissza fog szállni. Hidd csak el, hidd csak el. Ha kettő meg kettő az öt, akkor a füst is vissza fog szállni. Hidd csak el.
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése