Gondol-gondol- ír…

Mióta… Mióta  a zajok csengnek- bongnak, és a hangok lepik meg minden éjjelem… Hangok miket nem kéne hallani. Sem nekem sem másnak. Mégis. A múlt visszaköszön, a gondolatok ellepik a ködöt. Hiszen ez a köd, átláthatatlan felhő tele minden veszéllyel szeszéjjel és öröm reménnyel. a hajó kész, a vitorla tépett, de siklik mint a kígyó a vízen.  Kicsit fölötte a vihar felhői sötétítik a köd tejfölös árnyait. Villámok. Eső. Igazi dézsából öntött szakadó folyam a teljes fedélzeten. Az orrban, egy viharlámpás mutatja a kormányosnak merre van a hajó orra, igaz nincs kormányos, hiszen a hajó él, nincs rá szüksége. A fedélzeten ázok és élvezem a víz langyos hűs simogatását. Gondolatok, nem, nem érdekelnek most. Egy dolog érdekel. hogy kiélvezzem amit a pillanat ad: Hogy vezet a csillagképem, tiszta eső mossa az arcom, ha kikötök van kit örömmel és szerelemmel ölelnem, ha más hajóval futok össze akkor tudjuk egyeztetni tapasztalatainkat és megosztani a borunkat, és, hogy van egy hajó ami tart a víz tetején még egy ilyen csúnya viharban is.
Vihar? Igen. 35 C fokos hőség, pára és néha némi víz az égből, de akkor sem sok. Viszont ami a ködben van… Idegesség, munkahelyi viszályok, hatalmi harcok, szerelmes szívek és pofára esések… Mint mikor összejössz egy lánnyal, aki maga  furcsaság, és mikor már-már lenne valami kiderül hogy csak egy hulla… Pech. Én mondom, halott nővel sose smárolj, mert büdös a szája!

Szerencsére nincs ilyen bajom. Gondolatok… megint csak találtam néhányat a ködben (a szerző számomra ismeretlen, egy ismerős hajós küldte hogy találta a neten, ha plágium lenne bocsánat, szívesen írnék hozzá szerzőt, viszont mindenképp érdemesnek tartom megosztani):

-- Az Ördöggel randiznék

 Női oldalról nézve sok típusa létezik a férfinak. Van, amelyik maga az Ördög. Na én vele szeretek kezdeni.

 A játék neve sakk. Az első találkozáskor kezdődik a játszma. A táblát én hozom, és a bábukat is. Nagyon szép készletem van. Kinyitom a táblát, és felállítom a gazdagon díszített bábukat. Izgatott vagyok, hogy milyen játék lesz. Tudom, hogy a készletemmel bármi lehetséges.

 Ülünk egymással szemben, az Ördög, meg én. Ebben a sakkban egyetlen szabály van: mindig ő lép először, a Férfival.

 Erre többnyire én lépek egyet a Nővel. A bábuk mozgásba lendülnek egymás felé. A játék izgalmát az adja, hogy innentől nincs szabály, bármely bábuval lehet bárhova lépni. A cél az egyedi, érdekes állások létrehozása. Hosszú ideig csak a két fő bábu, a Férfi és a Nő mozog. Közben történetekkel mulattatjuk egymást, viccelődünk, de mindketten tudjuk, hogy nem beszélgetni, hanem sakkozni jöttünk, így időnként egyikünk meglepetésszerűen lép egyet.

 A végkifejlet ismeretlen. Ám egy dolog már biztos: elkezdődött az első öt percben. Közelebb jön, hosszan a szemembe néz, rutinosan rámhangolódik. Érzi, hogy mit kell tennie a célja eléréséhez, hiszen nem először teszi. Én meg hagyom, mert ismerős ez a játék, és így szeretem.

 Ha az Ördög jól játszik –és ő mindig jól játszik-, még egy dolog biztos, folytatni akarom a játékot, és furfangos húzásait a saját bőrömön szeretném megtapasztalni. Később kiderül, hogy melyikünk vágya erősebb.

 Néha belefutok egy-egy álruhás királyfiba. Első találkozáskor ott ül velem szemben, a felállított bábuk előtt. Türelmesen várom, hogy lépjen a Férfival, de már gyanítom, hogy egy álruha tévesztett meg.

 Neki fogalma sincs róla, hogy sakkozni jöttem, és övé az első lépés. Mesél a királyságról, a kincstár vagyonáról, az alattvalókról, a táltos paripájáról, hőstetteiről a hétfejű sárkánnyal, de a bábukhoz nem nyúl. Közben nagyokat nevet, és boldog, hogy itt ül velem. A szemében látom, hogy tetszem neki. Vele nevetek, mert vicces és szórakoztató, amit mond, és közben egyre csüggedtebben várom, hogy lépjen a Férfival.

 Később a királyfi nem érti, hogy miért nem akarok többet találkozni, hiszen olyan jól alakultak a dolgok. Hát igen. Mindketten benéztük. Én azt hittem az Ördög ül ott, ő meg azt, hogy Hófehérke, aki biztosan elájult volna a gyönyörtől, hogy igazi királyfira lelt táltos paripával, kincstárral, sárkányos sztorikkal. Én unatkoztam, és csalódtam. Nem volt kivel játszanom.... 

 Jó tanács:

 Ne a csodát várd....légy Te Magad a csoda!!!! --