Írni kell, írni kell... Írd csak meg azokat, amiket nem tudsz kimondani... Fejezd ki a Gondolatokat... A tollat nem vehetik ki a kezedből... Áhh... baromság... Örvénylenek a Gondolatok. Csapódnak jobbra balra, mint a vízcseppek a ciklon szélén. Röppen, csapódik, röppen, csapódik, röppen, csapódik. Minden ütközésnél egyre gyorsabb és hangosabb. Gyorsabb és hangosabb. Gyorsabb és hangosabb.
Ha túl hangos egy Gondolat ki kell mondani, mielőtt beleőrülsz. Ha nem tudod kimondani, írd ki magadból. Miért olyan könnyű leírni a bántó dolgokat? Talán azért, mert akkor nem látod a másik szemét? Igen, talán ezért. Nem kell ott ülnöd vele szembe, nyugodtan végig tudod mondani, amit akarsz, és nem kell látnod a reakcióját. Nem kell érezned a fájdalmat, amit okoz, nem kell elviselned a haragot, ami rád zúdulna.
Vagy egyszerűbb szép csendben kussolni? Úgy látom igen. Csitultok, és nem vagytok őszinték. Ó igen. Ne mondjátok nekem azt, hogy az őszinteség a hazugság hiánya. ez önmagában hazugság. Az őszinteség az, amikor kimondod az igazat. Nem akkor vagy őszinte, ha mondasz egy igazságot, és minden mást elhallgatsz. Hazudsz azzal, hogy elhallgatod az igazságot. Halogatod a kimondást, halogatod, halogatod, nem csinálsz semmi rosszat, vagyis igazából semmit. Azt mondanád erre, hogy ez egy igazság, pedig nem az! Az igazságot nem hallgatással kell kimutatni. Mondanád erre, hogy kegyes hazugság. Bahhh... Hányok ettől a kifejezéstől. Mi alapján mondod meg TE, hogy a Másiknak mi a kegyes hazugság? Kíméletes hazugság az, hogy elhallgatod előle a fájó igazságot? Nem! Ez ocsmány, és undorító hazugság, mert hagyod abban a hiszemben élni, hogy semmi baj és hagysz másokat őrlődni a fájó igazság tudatával, amit nem mondhat ki helyetted.
Lehet csak én vagyok ennyire régi... Azt mondtátok a becsület, a testvériség mindenek előtt. Most mégis lapultok a fűben, és várjátok, hogy mikor tűnik el a héja. Szomorú vagyok. Hova tűntek azok a lovagi eszmék, amikért régen még tűzbe mentünk volna? Régen? Régen...
"Az igazat mondd, ne csak a valódit" J.A.
- Lestat naplója -
Ha túl hangos egy Gondolat ki kell mondani, mielőtt beleőrülsz. Ha nem tudod kimondani, írd ki magadból. Miért olyan könnyű leírni a bántó dolgokat? Talán azért, mert akkor nem látod a másik szemét? Igen, talán ezért. Nem kell ott ülnöd vele szembe, nyugodtan végig tudod mondani, amit akarsz, és nem kell látnod a reakcióját. Nem kell érezned a fájdalmat, amit okoz, nem kell elviselned a haragot, ami rád zúdulna.
Vagy egyszerűbb szép csendben kussolni? Úgy látom igen. Csitultok, és nem vagytok őszinték. Ó igen. Ne mondjátok nekem azt, hogy az őszinteség a hazugság hiánya. ez önmagában hazugság. Az őszinteség az, amikor kimondod az igazat. Nem akkor vagy őszinte, ha mondasz egy igazságot, és minden mást elhallgatsz. Hazudsz azzal, hogy elhallgatod az igazságot. Halogatod a kimondást, halogatod, halogatod, nem csinálsz semmi rosszat, vagyis igazából semmit. Azt mondanád erre, hogy ez egy igazság, pedig nem az! Az igazságot nem hallgatással kell kimutatni. Mondanád erre, hogy kegyes hazugság. Bahhh... Hányok ettől a kifejezéstől. Mi alapján mondod meg TE, hogy a Másiknak mi a kegyes hazugság? Kíméletes hazugság az, hogy elhallgatod előle a fájó igazságot? Nem! Ez ocsmány, és undorító hazugság, mert hagyod abban a hiszemben élni, hogy semmi baj és hagysz másokat őrlődni a fájó igazság tudatával, amit nem mondhat ki helyetted.
Lehet csak én vagyok ennyire régi... Azt mondtátok a becsület, a testvériség mindenek előtt. Most mégis lapultok a fűben, és várjátok, hogy mikor tűnik el a héja. Szomorú vagyok. Hova tűntek azok a lovagi eszmék, amikért régen még tűzbe mentünk volna? Régen? Régen...
"Az igazat mondd, ne csak a valódit" J.A.
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése