A Trónok harca nagyszerű alkotás. A könyveket még nem olvastam, nyáron fogom, de a sorozat megfogott. Nagyon jó lett, a történet, a színészi alakítások, a szerepek, a magyar és az eredeti hang is tökéletes. Aki esetleg még nincs képben Westeros világával, ajánlom az ismerkedést. De ma nem a sorozat vagy a könyv lesz a téma, hanem a Cyandine által fejlesztett, nemrég kiadott szerepjáték.
Volt szerencsém kipróbálni, és mit ne mondjak, vérbeli kockaként és játékőrültként, valamint programozóként is vegyes érzelmeim vannak. A történet zseniális, tökéletesen beleillik Westeros világába, hihetetlenül fordulatos és élvezetes. Ezt mindenképp csak ajánlani lehet bárkinek, aki rajong a szerepjátékokért.
A játékban két szálon indul a cselekmény, az Éjjeli Őrség egy tagjaként igyekhetünk életben maradni a Fal árnyékában, míg a másik szálon egy önkéntes számüzetéséből hazatérő nemesfi bőrébe bújva próbálunk rendet teremteni a család széthullás szélén álló uradalmában. Egyszerűnek hangzik, ugye?
Nos, ahogy sejtitek, e két karakter találkozni fog még személyesen is, ám hosszú és veszélyes az út odáig. Közben nagyon sok párbeszédet folytathatunk, amelyben kérdéseink és válaszaink mind kihatnak a további játékmenetre. Óvatosan kell döntenünk, hogy kiben bízunk és kiben nem. Akaratlanul is belekeveredünk a játékba, amelyet Királyvárban a hatalomért játszanak. De nem akarom lelőni a poénokat, szálljatok be a játszmába és fedezzétek fel ti, hogy mikor ki fog céljaink elérésében segíteni, és kit kell eltakarítani az útból.
Apropó eltakarítás. A harcrendszer már rendelkezik apróbb problémákkal, bár tényleg nagyon jól sikerült. A karakteralkotáskor megválasztott képességeink és tulajdonságaink nagyon jól kihatnak karakterünk harci képességeire. Továbbá a viselt páncél és fegyver is remekül befolyásolja az egy-egy mozdulathoz szükséges energiaszükségletünket, a sebzésünket és védelmi készségeinket. Sokszor előfordul, hogy több ellenfél ront ránk, és egyszerre több felé kell támadnunk. Szükös helyeken néha a kamera beágyazódik a fal síkjába, így karakterünk eltűnik a képből és az ellenfelek sem láthatóak tisztán, a harcban történő pozícióváltás pedig kicsit körülményes. Igaz ritkán, de előfordul, hogy csak állunk ott egy legyőzött ellenfél felett, miközben két társa próbálkozik megfosztani nyakunkat gondolkodásra képes testrészünktől. Elméletileg a játékban előforduló karakterekkel történő különböző interakciókhoz elég lenne rájuk kattintani, de valahogy a kattintható felület mérete nem egészen egyezik meg a karakter testfelületével, szóval picit nehézkes. És úgy tűnik, hogy különböző szögből különböző méretű ez a felület.
De ez még nem olyan zavaró, mint a játéktér és korlátai. Nagyon szép, hogy a városokban oda mehetünk, ahova csak akarunk, de az már nem, hogy olyan helyeken nem tudunk átmenni, ahol vígan leugrana bárki. Például egy kisebb domb van előttünk, lehet vagy másfél méter magas, az emelkedés vagy 3%, mégsem tudunk felmászni rá. Csak ha megkerüljük és eltaláljuk azt az egyetlen, három láb széles csapást, amit a készítők kijelöltek. Ez elég bosszantó, mert sok helyen ütközni ilyen "akadályokba". Bokamagasságú kerítést nem lehet átlépni, illetve nem sikerült még megtalálnom, hogy hogyan is lehetne ugrani a karakterrel. Valószínűleg sehogy. Igaz, teljes vértben nem is lenne egyszerű kivitelezni egy térdfelhúzással párosított távolugrási kísérletet, de ha csak bőrgöncökben fáradozunk a rekordkísérleten...
Ami viszont mindenkit ki fog készíteni, az a játék töltési ideje, illetve az automatikus mentések. Alapvetően nem is lenne gond, hogy sokáig tölt a játék. Viszont minden főbb játéktérnél jön egy töltés, majd egy automatikus mentés. Ez akkor a legbosszantóbb, amikor egy városban belépéskor tölt 2 percet a játék, aztán mentés, és miután megtettél kb 50 métert (pár másodperc) és belépnél a következő térre, újabb 2 perc töltés és mentés...
Összességében vegyes érzéseim vannak. Irodalmilag tökéletes a játék, magával ragadó, és aki ismeri a sorozatot, találkozhat pár ismerős arccal. De mint vérbeli gamer, minden idegszálam borzolódik a hibák miatt. És mint programozó, csak azt tudom mondani, hogy rég láttam ilyen sebtében összecsapott, nem túl átgondolt munkát. Lehet a történet és a sorozat miatt túl magasra tettem volna az elvárás mércéjét? Sajnos ebből a szempontból a játék nem ugrotta meg a lécet. Mégis, aki szeretne végigjátszani egy izgalmas, fordulatos történetet, annak ajánlani tudom, mert bár sok a hiba, valahogy feledtetni tudja a hangulat és a cselekmény. Megér egy próbát? Döntsétek el, én ebben a kérdésben mazochista vagyok. :)
Volt szerencsém kipróbálni, és mit ne mondjak, vérbeli kockaként és játékőrültként, valamint programozóként is vegyes érzelmeim vannak. A történet zseniális, tökéletesen beleillik Westeros világába, hihetetlenül fordulatos és élvezetes. Ezt mindenképp csak ajánlani lehet bárkinek, aki rajong a szerepjátékokért.
A játékban két szálon indul a cselekmény, az Éjjeli Őrség egy tagjaként igyekhetünk életben maradni a Fal árnyékában, míg a másik szálon egy önkéntes számüzetéséből hazatérő nemesfi bőrébe bújva próbálunk rendet teremteni a család széthullás szélén álló uradalmában. Egyszerűnek hangzik, ugye?
Nos, ahogy sejtitek, e két karakter találkozni fog még személyesen is, ám hosszú és veszélyes az út odáig. Közben nagyon sok párbeszédet folytathatunk, amelyben kérdéseink és válaszaink mind kihatnak a további játékmenetre. Óvatosan kell döntenünk, hogy kiben bízunk és kiben nem. Akaratlanul is belekeveredünk a játékba, amelyet Királyvárban a hatalomért játszanak. De nem akarom lelőni a poénokat, szálljatok be a játszmába és fedezzétek fel ti, hogy mikor ki fog céljaink elérésében segíteni, és kit kell eltakarítani az útból.
Apropó eltakarítás. A harcrendszer már rendelkezik apróbb problémákkal, bár tényleg nagyon jól sikerült. A karakteralkotáskor megválasztott képességeink és tulajdonságaink nagyon jól kihatnak karakterünk harci képességeire. Továbbá a viselt páncél és fegyver is remekül befolyásolja az egy-egy mozdulathoz szükséges energiaszükségletünket, a sebzésünket és védelmi készségeinket. Sokszor előfordul, hogy több ellenfél ront ránk, és egyszerre több felé kell támadnunk. Szükös helyeken néha a kamera beágyazódik a fal síkjába, így karakterünk eltűnik a képből és az ellenfelek sem láthatóak tisztán, a harcban történő pozícióváltás pedig kicsit körülményes. Igaz ritkán, de előfordul, hogy csak állunk ott egy legyőzött ellenfél felett, miközben két társa próbálkozik megfosztani nyakunkat gondolkodásra képes testrészünktől. Elméletileg a játékban előforduló karakterekkel történő különböző interakciókhoz elég lenne rájuk kattintani, de valahogy a kattintható felület mérete nem egészen egyezik meg a karakter testfelületével, szóval picit nehézkes. És úgy tűnik, hogy különböző szögből különböző méretű ez a felület.
De ez még nem olyan zavaró, mint a játéktér és korlátai. Nagyon szép, hogy a városokban oda mehetünk, ahova csak akarunk, de az már nem, hogy olyan helyeken nem tudunk átmenni, ahol vígan leugrana bárki. Például egy kisebb domb van előttünk, lehet vagy másfél méter magas, az emelkedés vagy 3%, mégsem tudunk felmászni rá. Csak ha megkerüljük és eltaláljuk azt az egyetlen, három láb széles csapást, amit a készítők kijelöltek. Ez elég bosszantó, mert sok helyen ütközni ilyen "akadályokba". Bokamagasságú kerítést nem lehet átlépni, illetve nem sikerült még megtalálnom, hogy hogyan is lehetne ugrani a karakterrel. Valószínűleg sehogy. Igaz, teljes vértben nem is lenne egyszerű kivitelezni egy térdfelhúzással párosított távolugrási kísérletet, de ha csak bőrgöncökben fáradozunk a rekordkísérleten...
Ami viszont mindenkit ki fog készíteni, az a játék töltési ideje, illetve az automatikus mentések. Alapvetően nem is lenne gond, hogy sokáig tölt a játék. Viszont minden főbb játéktérnél jön egy töltés, majd egy automatikus mentés. Ez akkor a legbosszantóbb, amikor egy városban belépéskor tölt 2 percet a játék, aztán mentés, és miután megtettél kb 50 métert (pár másodperc) és belépnél a következő térre, újabb 2 perc töltés és mentés...
Összességében vegyes érzéseim vannak. Irodalmilag tökéletes a játék, magával ragadó, és aki ismeri a sorozatot, találkozhat pár ismerős arccal. De mint vérbeli gamer, minden idegszálam borzolódik a hibák miatt. És mint programozó, csak azt tudom mondani, hogy rég láttam ilyen sebtében összecsapott, nem túl átgondolt munkát. Lehet a történet és a sorozat miatt túl magasra tettem volna az elvárás mércéjét? Sajnos ebből a szempontból a játék nem ugrotta meg a lécet. Mégis, aki szeretne végigjátszani egy izgalmas, fordulatos történetet, annak ajánlani tudom, mert bár sok a hiba, valahogy feledtetni tudja a hangulat és a cselekmény. Megér egy próbát? Döntsétek el, én ebben a kérdésben mazochista vagyok. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése