Több Állandó Olvasóm naponta keres meg azzal, hogy mikor publikálok legközelebb.
Először is, kedves mohó Á. O.-im, írni nem lehet parancsra. Az írás a belső lényedből fakad. Azokat a dolgokat, amiket nem tudsz kimondani, azokat kell leírni. Az írás... művészet. Mindegy, hogy milyen stílusban vagy témában alkotok. Mindegy, hogy verset, regényt, novellát vagy csak ilyen kis szösszeneteket vagytok képesek kiadni magatokból. Írni bármiről lehet, viszont az írás sosem lehet semmitmondó. Az írásban üzenet van. A toll olyan erő, amit nem téphet ki a kezetekből semmilyen hatalom. Az eszméket, a gondolatokat el lehet tiporni, de az írás megmarad, jelet hagy az utókornak, és táblát állít a jelennek: Igen! Itt vagyunk! Még élünk, és ezt nem vehetitek el tőlünk! Amíg van erőnk felemelni a tollat, addig itt leszünk, és ha el is hallgatnak a tegnapi nagyjaink, születnek újak, akik nekem, neked, nekik alkotnak.
Ne felejtsétek el a blog nevét. Gondolatok. Gondolatok mindenkiben vannak. Bennem, bennetek, és azokban is akikről úgy tartjuk hogy a üres váza a fejük. De gondoljátok végig, ti minden gondolatotokat közvetítitek? Ugye, hogy nem. Ott van az agyatok egyik szegletében, néha rágódtok rajta, hozzá tesztek vagy elvesztek belőle, aztán vissza helyezitek az elmekönyvtáratok megfelelő polcára.
Bródy arra tanított, hogy lássak is, ne csak nézzek. Figyellek titeket. Figyelem az arcotok, a gondolataitok, az életérzéseitek, és amikor már túl sok a zaj, vagy úgy gondolom ezzel is könnyítek rajtatok, akkor megfogalmazom azokat a gondolatokat, amik igazából nem is az enyémek. Egyszerű ez, hidd el nekem. Nem csinálok én semmi különöset. Az hogy itt vagy, kedves Állandó Olvasóm, az nem az én érdemem. Igazából nem is én írásaimat olvasod, csak a saját gondolataidat hallgatod meg, az én előadásomban.
Az Irodalom halhatatlan. Az emberek születnek és halnak. Te is megszülettél, és bizony, barátom egyszer te is meg fogsz halni. Az számít, amit hátra hagysz magad után. Élj a mának, élvezd ki az életed, alkoss, mutasd meg magad a világnak, hogy amikor lejön a Te időd is, békében lépj a Kaszás elé, és utolsó szavaid legyenek: mindent megtettem, mindent bejártam, készen állok egy újabb útra.
Ihletért köszönet Mr. John Keatingnek.
- Lestat naplója -
Először is, kedves mohó Á. O.-im, írni nem lehet parancsra. Az írás a belső lényedből fakad. Azokat a dolgokat, amiket nem tudsz kimondani, azokat kell leírni. Az írás... művészet. Mindegy, hogy milyen stílusban vagy témában alkotok. Mindegy, hogy verset, regényt, novellát vagy csak ilyen kis szösszeneteket vagytok képesek kiadni magatokból. Írni bármiről lehet, viszont az írás sosem lehet semmitmondó. Az írásban üzenet van. A toll olyan erő, amit nem téphet ki a kezetekből semmilyen hatalom. Az eszméket, a gondolatokat el lehet tiporni, de az írás megmarad, jelet hagy az utókornak, és táblát állít a jelennek: Igen! Itt vagyunk! Még élünk, és ezt nem vehetitek el tőlünk! Amíg van erőnk felemelni a tollat, addig itt leszünk, és ha el is hallgatnak a tegnapi nagyjaink, születnek újak, akik nekem, neked, nekik alkotnak.
Ne felejtsétek el a blog nevét. Gondolatok. Gondolatok mindenkiben vannak. Bennem, bennetek, és azokban is akikről úgy tartjuk hogy a üres váza a fejük. De gondoljátok végig, ti minden gondolatotokat közvetítitek? Ugye, hogy nem. Ott van az agyatok egyik szegletében, néha rágódtok rajta, hozzá tesztek vagy elvesztek belőle, aztán vissza helyezitek az elmekönyvtáratok megfelelő polcára.
Bródy arra tanított, hogy lássak is, ne csak nézzek. Figyellek titeket. Figyelem az arcotok, a gondolataitok, az életérzéseitek, és amikor már túl sok a zaj, vagy úgy gondolom ezzel is könnyítek rajtatok, akkor megfogalmazom azokat a gondolatokat, amik igazából nem is az enyémek. Egyszerű ez, hidd el nekem. Nem csinálok én semmi különöset. Az hogy itt vagy, kedves Állandó Olvasóm, az nem az én érdemem. Igazából nem is én írásaimat olvasod, csak a saját gondolataidat hallgatod meg, az én előadásomban.
Az Irodalom halhatatlan. Az emberek születnek és halnak. Te is megszülettél, és bizony, barátom egyszer te is meg fogsz halni. Az számít, amit hátra hagysz magad után. Élj a mának, élvezd ki az életed, alkoss, mutasd meg magad a világnak, hogy amikor lejön a Te időd is, békében lépj a Kaszás elé, és utolsó szavaid legyenek: mindent megtettem, mindent bejártam, készen állok egy újabb útra.
Ihletért köszönet Mr. John Keatingnek.
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése