Vannak dolgok, amikről nem lehet beszélni

Amik ott lebegnek a levegőben, és senki nem mondja ki, mert senki nem hallhatja. A kimondatlan dolgok azért jók, mert összekötik az elméket. Mindkettő tudja, amit másik, és mindkettő hiszi, hogy tudja, amit a másik. A kimondatlan dolgokban ott lebeg az a kis fűszer, ami annyira kívánatossá teszi őket. Az izgalom, a fantázia cseppei. Amikor fürkészed a másik szemét és próbálod kiolvasni, hogy mire gondol, de csak a szúrós, kutató szempárt látod, amik éppen a te gondolataidat lapozzák. A kimondatlan dolgok teszik élvezetessé a beszélgetést. A két vagy több értelmű kijelentések még több értelmű válaszai. Mikor csak kutatod a sorokat, és magadban mosolyogsz. A talány talányának talányán töprengsz, de már nem tudod visszafogni magad, és egy újabb talánnyal fejeled meg a virágbeszédet. A szóvirágpárbajok, a szándékosan félbeszakított mondatok, a félrenyelt gondolatok, mind-mind ugyanoda mutatnak, de egyik sem mondja ki őket.

A kimondatlan dolgok azért fájdalmasak, mert ha kimondod, szétpattan az illúzió, és csak ott álltok a szappanbuborék ragacsos csonkjai között. Némán meredtek egymásra, beharapjátok az ajkatokat, és csak néztek el-el, messze a felhők fölé. Ott repült el a bolondság kék madara...

- Lestat naplója -

Megjegyzések