Te is voltál boldog. Neked is volt olyan érzésed, hogy bármit is csináltál, boldog voltál. Az arcodra ráfestették a mosolyt, a szemeid csillogtak, és minden apróságnak tudtál örülni. Tart órákig, napokig, hetekig. Elég csak rá gondolnod, újra kivirágzol, és semmi nem számít, csak hogy vagy, boldog vagy, és ezt senki nem veheti el tőled. Boldog vagy, mindenki látja rajtad, hogy boldog vagy, és te is boldoggá teszel mindenkit magad körül.
Aztán jön az az ember, aki mindig melletted volt, akitől a legtöbb támaszt kaptad, mindig megértett, és sosem szólt bele a dolgaidba. Ő az egyetlen, aki nem tud örülni a te boldogságodnak, egy mozdulattal letörli a arcodról, és bezár minden ajtót, amin közeledhetnél felé.
Te meg csak állsz, nézel, megtörlöd az arcod, és nem érted, hogy miért az szúr hátulról mellbe, akitől nem is vártad.
- Lestat naplója -
Aztán jön az az ember, aki mindig melletted volt, akitől a legtöbb támaszt kaptad, mindig megértett, és sosem szólt bele a dolgaidba. Ő az egyetlen, aki nem tud örülni a te boldogságodnak, egy mozdulattal letörli a arcodról, és bezár minden ajtót, amin közeledhetnél felé.
Te meg csak állsz, nézel, megtörlöd az arcod, és nem érted, hogy miért az szúr hátulról mellbe, akitől nem is vártad.
- Lestat naplója -
Mom, why so serious?! Let's put a smile on that face! C:
VálaszTörlés