Szemem csukva, sötétség… zenét hallok. A70-es, 80-as évek komor, borongós néha mégis vidám zenéje szól, a Cure. Belemerülök a zenébe, közben emlékképek suhannak át az agyamon, máskor egy teljesen más, a zene által festett világban élek. Hallom, ahogyan a fülemben lüktet a tompa dob hangja. A zene és a másik világ átfut az egész testemen, már szinte a zsigereimben érzem… Amikor valaki meglök oldalról és rádöbbenek, hogy ugyanúgy hajnalban, ugyanazon a vidéki buszon ugyanúgy egy órát zötykölődök ugyanabba a szennyvárosba, ugyanarra a helyre, ahol mindenkit ugyanarra tanítanak: hogy hogyan legyen ugyanolyan.
Hümm
Hümm
Megjegyzések
Megjegyzés küldése