Még mindig meg tudok lepődni, sajnos gyakran pedig nem lenne szabad.
Régóta rejtőzködöm, és eddig ha megtaláltak valahogy sikerült kisiklanom a kezekből....
Most meg... Most sétáltam. hazafelé, csak egy 10 perces séta. Mégis.
Mégis meg tudnak lepni. A jobb zsebemben a megszokott eszközöm ha bármi gond lenne, és egy gyalogátkelőnél.... Jött velem szembe az a 30 év körüli srác. Fekete farmernadrág, szürke pulcsi, fekete kukás-zsák anyagú divatkabát nagy prémszegélyes kapucnival. Rám-nézett, felhajtotta a kapucnit és összehúzta magát, gyanús volt, ahogy közeledtünk beláttam a kapucnija alá. Fekete szemek, (átlagos szemgolyó, átlagos barna írisz, és átlagos fekete pupilla) nem a szeme volt fekete hanem ami mögötte volt, beesett szemgödör, borotvált arc, enyhe kreolos beütés a bőrén... De mégse fehér bőre volt csak az árnyak játszottak. Hiába lépdelt nem halottam ahogy közeledett pedig már nem volt köztünk másfél méter sem. Féllény. A felismerés belesikított a tarkómba és azonnal jelzett. Rejtőzni. Nem volt időm se helyem kikerülni. A kapucnim hanyagul hátul, a késnek nem veszem hasznát. elmegyünk egymás mellett kötekedő távolságba, közben egymás szemébe nézve. Én tudtam mi ő, de reméltem hogy ez fordítva nem igaz. Továbblépünk, már félig mögöttem volt. Erre megszólalt:
-Hé tudnál tüzet adni?
-Persze.
És már kaptam is elő az öngyújtót (pedig nem dohányzom) a magam teljes lazaságával, és per-pill már biztonságérzetével. Szájába vett egy szál cigit, én meg tüzet csiholtam a az eszközre. Ráhajolt. felnézett, az arcomba bámult, meglepődött. Elvette cigit a szájából, még jobban meggörnyedt és:
-Bocsánat, nem ismertelek meg ebbe a ruhába.
És sebtiben elfordult, majd hangos léptekkel távozott a járda irányába. Én meg hazajöttem és most azon rágódok, hogy vajon fog-e valakinek szólni?.............
Régóta rejtőzködöm, és eddig ha megtaláltak valahogy sikerült kisiklanom a kezekből....
Most meg... Most sétáltam. hazafelé, csak egy 10 perces séta. Mégis.
Mégis meg tudnak lepni. A jobb zsebemben a megszokott eszközöm ha bármi gond lenne, és egy gyalogátkelőnél.... Jött velem szembe az a 30 év körüli srác. Fekete farmernadrág, szürke pulcsi, fekete kukás-zsák anyagú divatkabát nagy prémszegélyes kapucnival. Rám-nézett, felhajtotta a kapucnit és összehúzta magát, gyanús volt, ahogy közeledtünk beláttam a kapucnija alá. Fekete szemek, (átlagos szemgolyó, átlagos barna írisz, és átlagos fekete pupilla) nem a szeme volt fekete hanem ami mögötte volt, beesett szemgödör, borotvált arc, enyhe kreolos beütés a bőrén... De mégse fehér bőre volt csak az árnyak játszottak. Hiába lépdelt nem halottam ahogy közeledett pedig már nem volt köztünk másfél méter sem. Féllény. A felismerés belesikított a tarkómba és azonnal jelzett. Rejtőzni. Nem volt időm se helyem kikerülni. A kapucnim hanyagul hátul, a késnek nem veszem hasznát. elmegyünk egymás mellett kötekedő távolságba, közben egymás szemébe nézve. Én tudtam mi ő, de reméltem hogy ez fordítva nem igaz. Továbblépünk, már félig mögöttem volt. Erre megszólalt:
-Hé tudnál tüzet adni?
-Persze.
És már kaptam is elő az öngyújtót (pedig nem dohányzom) a magam teljes lazaságával, és per-pill már biztonságérzetével. Szájába vett egy szál cigit, én meg tüzet csiholtam a az eszközre. Ráhajolt. felnézett, az arcomba bámult, meglepődött. Elvette cigit a szájából, még jobban meggörnyedt és:
-Bocsánat, nem ismertelek meg ebbe a ruhába.
És sebtiben elfordult, majd hangos léptekkel távozott a járda irányába. Én meg hazajöttem és most azon rágódok, hogy vajon fog-e valakinek szólni?.............
Megjegyzések
Megjegyzés küldése