Ismertem egy lányt

-Tudod egy nő azért kezd el nőiesedni, hogy jobban tetsszen a párjának.
-Igen, csak közben elfelejti, hogy a párja annak a vadócnak szerette meg, amit a nő éppen eldobni készül.
(Xiryah - Lestat)

Ismertem egy lányt. Egy kis vadóc volt. Nem volt különösebben szép vagy okos. Egyszerű kis lány volt, tele haraggal, kétellyel, kérdésekkel. Egy kis vadóc volt, a maga szépségével és izgalmával. Ha egyszer a szemébe néztél nem tudtad levenni róla a tekinteted. Az a két szem mesélt. Mesélt a gyermekkoráról, a múltjáról, a jelenéről és a jövőjéről. Mesélt a vágyairól, a kételyeiről, a meséiről, öröméről, és bánatáról. Egy kis vadóc volt. A mozdulataiban volt egy kis gyermeki báj, egy nőies könnyedség, egy férfias lazaság. A keserű félmosolyaiban benne volt minden érzése és érzelmei. A beszéde egyszerre volt komoly, komor, játékos és kihívó. Egy igazi kis vadóc volt. Emlékszem az érintéseire, az öleléseire, a körme élére, pillája rebbenésére, az ajkára. Emlékszem, ahogy azokról a színes kis kockákról beszélt. Emlékszem ahogy órákig álltunk egymással szemben, arra várva, hogy mikor mozdul meg a másik. Emlékszem az arcára, amikor a vállamon feküdt és a csillagokat nézte. Emlékszem a felhőkre, a játszóterekre, a buszmegállókra és a lopott pillanatokra.

Ismertem egy lányt. Egy igazi kis vadóc volt.

- Lestat naplója -

Megjegyzések