Korábbi írásomban említettem, hogy három világban élek egyszerre. Szilveszterkor szűkebb baráti körrel megpróbáltuk egyesíteni két világ síkját, a képzelt és a valós világot.
Az alapötlet egyszerű volt, rendezzünk egy toroni bált. Évek óta szerepjátékozunk, Toron világa talán mindenki kedvence. Egy kalandunk során elvetődtünk egy toroni bálra, és a hely illetve a történések hangulata mindenkit megfogott, már akkor felvetődött az ötlet, hogy rendezzünk egyet. Egy darabig dédelgettük az ötletet, majd 2010-ben úgy döntöttünk, hogy márpedig rendezünk egy kisebbet. Utólag azt mondhatnám, hogy a mostani bál főpróbáját tartottuk. Az eredméy fele, de inkább teljesen más volt, egy oda nem illő, de szívesen látott társaság miatt. Az ideit jobban átgondolva, válogatott barátokkal rendeztük.
Toroni bál alapvető kellékei: Nemesek, testőrök, rabszolgák, maszkok, fegyverek, korhű ruhák. Az első problémák ott kezdődtek, amikor ~20 rabszolgából egy sem jött el. Hogy miért hagytak cserben minket, az ő dolguk, viszont a mi szórakozásunkat rontották el. A testőrre nem volt panasz, tudta a dolgát, még akkor is, ha egyedül volt, egy ismeretlen társaságban. A bál kezdete után cca. egy órával éreztük, hogy komoly bajok vannak. Talán a mai napig senki nem tudja, hol és mit rontottunk el. Úgy terveztük, hogy egy hagyományos cermóniájú, merev etikettes bulit tartunk, de valahogy semmi sem volt az igazi. Vagy a maszk mögött bújt el az ember, vagy az ember nem tudott a maszkkal emberként viselkedni, én nem tudom. Mintha a maszkok elfedték volna, hogy most barátok ülnek egymással szemben. A komikumba hajló túljátszások, a görcsös ragaszkodások, a nyelvtörő monológok semmissé, üressé tették az egészet.
Utólag rengetegszer töprengtem rajta, hogy mégis mi hiányozhatott. Nem tudom. Amikor először jártam toroni bálon, egy dekadens, haldokló, mégis görcsösen élni akaró ország krémje gyűlt össze, hogy magamutogatón, mégis álarc mögé bújva, túlflancolva megmutassa, hogy ki az úr háznál. Nos, ezt sikerült elérnünk. Csak azt felejtettük el, hogy a maszkok mögött a barátaink rejtőznek.
- Lestat naplója -
Az alapötlet egyszerű volt, rendezzünk egy toroni bált. Évek óta szerepjátékozunk, Toron világa talán mindenki kedvence. Egy kalandunk során elvetődtünk egy toroni bálra, és a hely illetve a történések hangulata mindenkit megfogott, már akkor felvetődött az ötlet, hogy rendezzünk egyet. Egy darabig dédelgettük az ötletet, majd 2010-ben úgy döntöttünk, hogy márpedig rendezünk egy kisebbet. Utólag azt mondhatnám, hogy a mostani bál főpróbáját tartottuk. Az eredméy fele, de inkább teljesen más volt, egy oda nem illő, de szívesen látott társaság miatt. Az ideit jobban átgondolva, válogatott barátokkal rendeztük.
Toroni bál alapvető kellékei: Nemesek, testőrök, rabszolgák, maszkok, fegyverek, korhű ruhák. Az első problémák ott kezdődtek, amikor ~20 rabszolgából egy sem jött el. Hogy miért hagytak cserben minket, az ő dolguk, viszont a mi szórakozásunkat rontották el. A testőrre nem volt panasz, tudta a dolgát, még akkor is, ha egyedül volt, egy ismeretlen társaságban. A bál kezdete után cca. egy órával éreztük, hogy komoly bajok vannak. Talán a mai napig senki nem tudja, hol és mit rontottunk el. Úgy terveztük, hogy egy hagyományos cermóniájú, merev etikettes bulit tartunk, de valahogy semmi sem volt az igazi. Vagy a maszk mögött bújt el az ember, vagy az ember nem tudott a maszkkal emberként viselkedni, én nem tudom. Mintha a maszkok elfedték volna, hogy most barátok ülnek egymással szemben. A komikumba hajló túljátszások, a görcsös ragaszkodások, a nyelvtörő monológok semmissé, üressé tették az egészet.
Utólag rengetegszer töprengtem rajta, hogy mégis mi hiányozhatott. Nem tudom. Amikor először jártam toroni bálon, egy dekadens, haldokló, mégis görcsösen élni akaró ország krémje gyűlt össze, hogy magamutogatón, mégis álarc mögé bújva, túlflancolva megmutassa, hogy ki az úr háznál. Nos, ezt sikerült elérnünk. Csak azt felejtettük el, hogy a maszkok mögött a barátaink rejtőznek.
- Lestat naplója -
Megjegyzések
Megjegyzés küldése