Támadsz, bántasz, igen adtam is rá okot,
De ne feledd, hogy én is csak ember vagyok,
Igen, nekem is vannak bűneim, hibáim,
De soha nem akartalak szánt szándékkal bántani.
Nem vagyok kutya, hogy belém rúgj, mikor akarsz,
De bármit mondok, úgy látszik, soha nem hallasz,
S ha mégis, csak azt, ami Téged érdekel,
Mondd, akkor minek mondjak bármit is neked?
Azt hiszed, mindent tudsz, jobb vagy mindenkinél,
Te, a nagy Oroszlán, s mondd, mindez mit ér?
Te is csak ember vagy, gyarló, sebezhető,
S hidd el, seb nem csak haraggal ejthető.
Jusson néha eszedbe, hogy nem csak te érzel,
Ha megsebeznek, Te is ugyanúgy vérzel,
S ha sebektől vérzel, az rajtad is látszik...
De Te is csak egy ember vagy, aki istent játszik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése