Felnézel, és rögtön tudod hol vagy. A nyéki pályaudvart ezer körül is megismered. Szemre semmi jellegzetes nincs benne. Az évek óta ott rozsdálló vagonok, az üres sínek mindenhol megtalálhatók. De Nyék... Valahogy más. Lepusztult, előző korból itt maradt acéltömeg... Másnak talán nem jelentene semmit, de van, akinek igazi adrenalinlökés. A vonat elindul, és a szem már a látóhatár szélét pásztázza. Dombok, mezők, falvak, de ott, ott, ahová már nem látni el, ott ül egy árnyék. Egy árnyék, ami lépésről lépésre növekszik, tisztul. A pulzus az egekben, amikor kibontakozik az első tömb. Aztán még egy, meg még egy, és mire észbe kaphatnál, már ott trónol az Avas betondzsungele. Lenézel, és a vonat mellett már futnak a kő és acélkerítések. Graffitik, halott bandák nevei, utcai harcosok lenyomatai, jelképek, CMÖ feliratok. A legtöbbjét már elmosta az eső, és nincs aki megújítsa őket. Zagyva, színes kavalkád... A levegő megtelik füsttel, porral. A kerítésen túl összeeszkábált viskók, az udvaron teregetett, szürkénél is koszosabb rongyok, utcasarkon álldogáló örömlányok. Terjeng a szemét, húgy bűze. Ha fél másodpercre becsukod a szemed már a pályaudvaron vagy. Évek óta ott rozsdálló vonatok, üres sínek... Másnak talán nem jelentene semmit, de van, akinek igazi adrenalinlökés. Egy miskolci hazaért...
- Lestat naplója -
- Lestat naplója -
Könnyezve olvastam... Köszönöm!
VálaszTörlés