Depresszió : Éjszaka, egyedül

Újabb éjszaka vár,
És megnyugszik a határ.
Testem a várt kényelem,
De elmém száguld velem.

Játszom az őrültet.
Vagy igazi őrült lett
Minden ember már?
Hol van a határ?

Ismét rendbe teszem
A lelkem és az eszem,
De ha nem megy, indul a harc,
Amíg jobb nem lesz az az arc,

Aki itt van a tükrömben.
Börtönőr a bőrömben.
De elmém felszabadul,
Békül és vadul...

Ahogy egy új nap a végéhez ér,
Talán rájössz majd hogy miért...
Teszed a dolgod az úton jársz,
Egy boldog élet ízére vágysz...


- Lestat naplója -