Furcsa egy ember.
Senki nem értette és talán a mai napig nem érti senki. Igazából nem is bánja. Sosem akart maga mellé senkit. Nem afféle magányos farkas, egyszerűen csak undorodik az emberektől. Nem bírja a közelségüket. Különc. Minden tekintetben különc. Úgy él, úgy néz ki, ahogy ő akar. Nem érdekli ha kritizálják. Nem érdekli, ki hogy néz rá, ki bántja, ki szereti. Egész életében csak magának akart megfelelni és talán sikerült is neki. Néha...
Volt amikor boldog volt. Volt, amikor olyat ért el, amire ő büszke volt. És volt, ami nem tetszett neki és utólag már érezte, hol rontotta el, de sosem nézett hátra.
Az élete nem egyszerű nem szokványos és lélekölően unalmas. Egy olyan családba született, ahol az anyját alig látta, az apja meg nem tekintette a fiának. Élete első emléke, hogy nézi a haldokló húgát, ahogy elindulnak vele Debrecenbe műteni. Sosem ismerné be hogy érez valamit is iránta. Túl sok keserűség halmozódott fel köztük 17 év alatt, hogy a testvérének tekintse.
A lélekölő 8 év általánosa ugyanazzal a napi programmal telt el. Bement, összeverték, megalázták, hazament. Semmi jóra nem emlékszik onnan. Az egyetlen ember, akit kedvelt és aki szerette, a szeme láttára ölték meg, 11 évesen.
Tulajdonképpeni életét 2003 októberétől, a szülei válásától számolja. Első és utolsó apai érzelmét is ekkor kapta, amikor az apa kijelentette, hogy anyja és húga mehet bárhova, de a fiú marad. Elkésett vele. Már ő sem tekintette apjának. Egy lepusztult nyomortelepi lakásba mentek. Ezt a házat, sokkal inkább az otthonának tekinti, mint amiben addig élt. 2 hónappal később felköltöztek, a mostoha apjához, innen fejezte be az általánost. Első halálközeli élménye akkor volt, amikor egyszerűen kidobták a 2. emeleti ablakból, mert az milyen jó vicc. Elment egy gimnáziumba, ahova 9 hónapig járt. Ekkor már egyszerűen nem is szólt senkihez. Már nem érdekelte mi történik vele. Amikor felakasztották az öltözőben, nem is érdekelte. Sok balhéja volt, kirúgták, az Andrássyba ment. A helyzet nagyjából változatlan maradt. Egyetlen különbség volt, barátra talált, aki elfogadta és megvédte, akár az akkori barátaival szemben is. Később rátalált a maga baráti körére…
Az alapvető változást hozta, amikor meglátta a második lányt, aki iránt érzett valamit. A visszautasítástól több öngyilkossági kísérlete volt.
Dekadens, depressziós, megkeseredett, és öntörvényű. Szereti a magányt, élvezi a zenét és a sötétet. Nem akarja, hogy szeressék. Úgy van vele, hogy aki meg tudja kedvelni, az így is megszereti. Nem érdekli más, csak önmaga, és barátai. Valaha nem ilyen volt, a világ tette ilyenné. Gyűlöli a világot, és a világ is gyűlöli őt. Mindent úgy csinál, úgy néz ki, ami a normával szemben áll. Ez egyben tudatos és ösztönös. Tudatos, mert ezzel is a világ ellen küzd, és ösztönös, mert alapból így akarja a dolgait.
Legjellemzőbb rá, hogy mindig kimondja, amit gondol, bármi is legyen a következménye. Az önkontrollja nagyon erős, és a legapróbb érzelmeit is képes eltitkolni, hideg fejjel dönteni. Könnyen megbánt másokat, és észre sem veszi. A sértegetést, erőszakoskodást nem veszi föl. Ritkán veszíti el annyira a fejét, hogy visszaüssön. Nem tartja magát felsőbbrendűnek, de lenézi azt, aki csak az öklével, meg a kurva anyáddal tud vitatkozni. A rövidtávú memóriája pocsék, de percre pontosan tud elmesélni évekkel ezelőtti eseményeket. Őszinte, de gyarló ember lévén, hazudik. Sosem más kárára, és nem is önös érdekből. Tűzbe teszi a kezét a legközelebbi ismerőseiért, és nem érdekli, hányszor égeti meg magát. Nem érdekli a divat, a trendi, a megszokott, mindenben a furcsát, a szokatlant keresi. Mindent mérlegel, és örökké párhuzamokat von. Mindig tud adni egy új esélyt, ritka, ha valaki előtt végleg lezárja az utat. Nem bosszúálló, de néha nála is elszakad a cérna.
Furcsa egy ember...
- Lestat naplója -
Senki nem értette és talán a mai napig nem érti senki. Igazából nem is bánja. Sosem akart maga mellé senkit. Nem afféle magányos farkas, egyszerűen csak undorodik az emberektől. Nem bírja a közelségüket. Különc. Minden tekintetben különc. Úgy él, úgy néz ki, ahogy ő akar. Nem érdekli ha kritizálják. Nem érdekli, ki hogy néz rá, ki bántja, ki szereti. Egész életében csak magának akart megfelelni és talán sikerült is neki. Néha...
Volt amikor boldog volt. Volt, amikor olyat ért el, amire ő büszke volt. És volt, ami nem tetszett neki és utólag már érezte, hol rontotta el, de sosem nézett hátra.
Az élete nem egyszerű nem szokványos és lélekölően unalmas. Egy olyan családba született, ahol az anyját alig látta, az apja meg nem tekintette a fiának. Élete első emléke, hogy nézi a haldokló húgát, ahogy elindulnak vele Debrecenbe műteni. Sosem ismerné be hogy érez valamit is iránta. Túl sok keserűség halmozódott fel köztük 17 év alatt, hogy a testvérének tekintse.
A lélekölő 8 év általánosa ugyanazzal a napi programmal telt el. Bement, összeverték, megalázták, hazament. Semmi jóra nem emlékszik onnan. Az egyetlen ember, akit kedvelt és aki szerette, a szeme láttára ölték meg, 11 évesen.
Tulajdonképpeni életét 2003 októberétől, a szülei válásától számolja. Első és utolsó apai érzelmét is ekkor kapta, amikor az apa kijelentette, hogy anyja és húga mehet bárhova, de a fiú marad. Elkésett vele. Már ő sem tekintette apjának. Egy lepusztult nyomortelepi lakásba mentek. Ezt a házat, sokkal inkább az otthonának tekinti, mint amiben addig élt. 2 hónappal később felköltöztek, a mostoha apjához, innen fejezte be az általánost. Első halálközeli élménye akkor volt, amikor egyszerűen kidobták a 2. emeleti ablakból, mert az milyen jó vicc. Elment egy gimnáziumba, ahova 9 hónapig járt. Ekkor már egyszerűen nem is szólt senkihez. Már nem érdekelte mi történik vele. Amikor felakasztották az öltözőben, nem is érdekelte. Sok balhéja volt, kirúgták, az Andrássyba ment. A helyzet nagyjából változatlan maradt. Egyetlen különbség volt, barátra talált, aki elfogadta és megvédte, akár az akkori barátaival szemben is. Később rátalált a maga baráti körére…
Az alapvető változást hozta, amikor meglátta a második lányt, aki iránt érzett valamit. A visszautasítástól több öngyilkossági kísérlete volt.
Dekadens, depressziós, megkeseredett, és öntörvényű. Szereti a magányt, élvezi a zenét és a sötétet. Nem akarja, hogy szeressék. Úgy van vele, hogy aki meg tudja kedvelni, az így is megszereti. Nem érdekli más, csak önmaga, és barátai. Valaha nem ilyen volt, a világ tette ilyenné. Gyűlöli a világot, és a világ is gyűlöli őt. Mindent úgy csinál, úgy néz ki, ami a normával szemben áll. Ez egyben tudatos és ösztönös. Tudatos, mert ezzel is a világ ellen küzd, és ösztönös, mert alapból így akarja a dolgait.
Legjellemzőbb rá, hogy mindig kimondja, amit gondol, bármi is legyen a következménye. Az önkontrollja nagyon erős, és a legapróbb érzelmeit is képes eltitkolni, hideg fejjel dönteni. Könnyen megbánt másokat, és észre sem veszi. A sértegetést, erőszakoskodást nem veszi föl. Ritkán veszíti el annyira a fejét, hogy visszaüssön. Nem tartja magát felsőbbrendűnek, de lenézi azt, aki csak az öklével, meg a kurva anyáddal tud vitatkozni. A rövidtávú memóriája pocsék, de percre pontosan tud elmesélni évekkel ezelőtti eseményeket. Őszinte, de gyarló ember lévén, hazudik. Sosem más kárára, és nem is önös érdekből. Tűzbe teszi a kezét a legközelebbi ismerőseiért, és nem érdekli, hányszor égeti meg magát. Nem érdekli a divat, a trendi, a megszokott, mindenben a furcsát, a szokatlant keresi. Mindent mérlegel, és örökké párhuzamokat von. Mindig tud adni egy új esélyt, ritka, ha valaki előtt végleg lezárja az utat. Nem bosszúálló, de néha nála is elszakad a cérna.
Furcsa egy ember...
- Lestat naplója -
Kifelejtetted a legfontosabbat: A tekintetével beszél, s pillantásaiban tud a leginkább szeretni. Néha akaratlanul is sugárzik belőle a féltés és a tenni akarás.
VálaszTörlésPersze nem tesz semmit, az önkontrollja elnyomja ezeket a törekvéseket, de nem bánja, mert így marad önmaga.
Akik pedig valóban ismerik, így szeretik, és a halálba is előtte mennének, hogy megóvják a következő ütéstől/égéstől...