Nosferatu, 1922.

Egyik kedvenc blogom a Horror-Mirror. Lehet tippelni, mivel foglalkozik az oldal. Segítek: igen, horrorfilmekkel. Megdobbant a szívem, amikor nemcsak hogy kritikát találtam az eredeti Nosferaturól, de a film meg is nézhető az oldalon. Na, hoppá! 

Szerény véleményem szerint a Nosferatu, avagy a borzalom szimfóniája egy gyöngyszem a régi idők nagy sikerű horrorfilmjei közül. Legalább annyira kultuszfilmnek számít, mint az 1931-es Dracula, melynek főszerepét Lugosi Béla játszotta. Valljuk be: erre azért minden magyar szíve megdobban a büszkeségtől. 

Ha valakitől megkérdezik, melyik volt az első egész estés horrorfilm, majdnem biztos, hogy ezt a filmet jelöli meg, pedig a németek már ez előtt is készítettek hátborzongató alkotásokat, mint például a Das Kabinett des Doktor Caligari, 1919-ből. Mondhatnánk, hogy ez az első vámpírfilm, de hát ez sem nyert, ugyanis az első vámpírfilmet 1913-ban készítették az egyszerű, de nagyszerű The Vampire címmel. 

„Mégis egy meghatározó mű a mai napig, a korhoz mérten lenyűgöző kameraállásokat és beállításokat láthatunk. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a létező összes klasszikus vámpír-film magában hordozza ennek a műnek a gótikus vonásait.
Az idők során több rendező is tiszteletét fejezte ki saját filmjével a Nosferatu iránt, erre két legismertebb példa az 1979-es Herzog-féle remake és a 2000-ben készült Vámpír árnyéka.”

- Horror-Mirror -

Nosferatu, eine symphonie des grauens (magyar címe: Nosferatu, avagy a borzalom szimfóniája) fekete-fehér némafilm, melyet 1922-ben mutattak be. A rendező: Friedrich Wilhelm Murnau.
Mai napig minden egyik idők leghatásosabb némafilmjeként tartják számon. A történetet Bram Stoker Drakulája ihlette. Mondhatnánk ez az első Drakula-adaptáció, de ez sem igaz, mert ezt a címet kies honunk birtokolja az 1921-es Drakula halála című művel. Azt azért illik megjegyezni, hogy egyik sem hivatalos adaptáció, magyarul az író rokonai nem járultak hozzá.
A Nosferatu kevés párbeszédet és annál több leírást tartalmaz, s mivel a némafilmek egyik leghatásosabb eszköze a képi megjelenés, történetmesélés, mondhatni egy némafilm számára tökéletes volt.

A korabeli gyakorlattól eltérően Murnau nagyrészt eredeti helyszíneken forgatott. Ez minden bizonnyal költségesebbé tette a fogatást, de a végeredményt szemlélve egyértelmű, hogy megérte. A rendező egy több száz éves legendát, Dracula gróf, a Kárpátok vámpírjának történetét meséli el, nem kevés ötletet és mintát adva rengeteg későbbi vámpírfilmhez.

Mivel nem hivatalos adaptáció, nem csak a szereplők neveit megváltoztatták meg, hanem kihagyták a Van Helsinghez fűződő cselekményszálat is. A leglényegesebb talán mégis az, hogy eleve teljesen más a gróf megjelenése. Míg a későbbi filmekben Drakula gróf az éjszaka veszedelmesen vonzó ragadozója, addig Orlok gróf maga a patkányszerű vonásokkal ellátott két lábon járó pestis. A vámpírok általános jellemzője, mint a fényre való túlzott érzékenység is ebben a filmben jelent meg először.
Orlok jeleneteivel Murnau máig maradandó képsorokat alkotott: a gróf árnyéka, amint Hutter után oson, merev bábként való kiemelkedő teste a koporsóból, és a napfény fogságában vívott haláltusa...

A film cselekményét nem szeretném részletezni, hisz kevesen vannak, akik nem ismerik. S ha valaki éppen nem látta vagy nem szereti a horrort, talán a Drakula halott, és élvezi című vígjátékból ismerheti az alaptörténetet.
Na, ennyit a hivatalos dolgokról. A személyes véleményem az, hogy ez a film minden horror- és/vagy Drakula-rajongónak kötelező. A film nem 18-as karikás, de gyerekeknek semmiképp sem ajánlott. Ha engem kérdeztek, a kivitelezés még ma is megállja a helyét, a zene hátborzongató, a színészek pedig zseniálisak. Ha pontozni kéne, nálam a 10-es skálán 10 pontot kapna.

A filmmel kapcsolatos infók nagy része a Horror-Mirror blogról származik, melynek eredeti cikkeit a következő linkeken olvashatjátok:
Film Nektek #2: Nosferatu! (Ugyanitt megnézhető a film is!)
10 mérföldkő a horror filmtörténetében