Mindenkinek volt már része benne. A fajtája, formája viszont koránt sem mindegy.
Régebben teljesen precíz időjárás-előrejelző szerkezetként működtem, stabilan jobb voltam, mint a népi hiedelmek békái. Ha nagy vihar jött, én már egy nappal előbb lélektelen zombiként támolyogtam jobbra és balra a fejfájástól, amely megfoghatatlanul tombolt a homlokom, a fülem és a nyakszirtem közt valahol, amerre épp kedve volt vándorolni. Ilyenkor eltart pár órán keresztül, amíg sikerül elaludnom, viszont többnyire kialszom magamból a kínt. Nagyon rossz esetben két éjszaka kell hozzá, de ez ritka, mint fehér holló egy üveggolyó hegyben.
Vagy ha időközben leszakadt az ég, minél több víz érte a földet, mint könny az arcot, mosta le az eső a fejfájásomat. Volt egy - akkoriban még vény nélkül kapható - gyógyszer, amit néhanapján magamba tuszkoltam, amikor már nem bírtam tovább a kínt. Persze mivel olyan gyakran kapkodom be a különböző bogyókat (kb annyit eszek 2 év alatt, mint egy egészségmániás vitamintablettákat reggelire), ezért megvolt a hatás is. Gyenge napszúrás esetén érzi az ember azt, hogy hullámzik körülötte a levegő. Na ezzel a csodagyógyszerrel nem kellett napra menned ezért a hatásért, viszont a fejfájásod eltűnt pár perc alatt és olyat aludtál tőle, amit a fáraók is megirigyelnének. Elvégre sokkal frissebben keltem fel, nem olyan aszottan...
Na jó, ez elég béna volt, de gondolom már rájöttetek, fáj a fejem. Igen, bár mostanában megváltozott a helyzet. Most már mindenféle frontra, viharra, hőségre, mindenre érzékeny vagyok. Régi szép idők, amikor még mondhattam, hogy olyan vagyok, mint az időjárás lesz egy napon belül. Antiszociális.
Ps.: utálok függni valamitől, ami ellen nem tudok tenni semmit. Szeretném azt hinni, hogy én irányítom a testem és nem az elmém van bezárva egy humanoid formájú ideiglenes, korlátozott hozzáféréssel rendelkező tárolóba...
Régebben teljesen precíz időjárás-előrejelző szerkezetként működtem, stabilan jobb voltam, mint a népi hiedelmek békái. Ha nagy vihar jött, én már egy nappal előbb lélektelen zombiként támolyogtam jobbra és balra a fejfájástól, amely megfoghatatlanul tombolt a homlokom, a fülem és a nyakszirtem közt valahol, amerre épp kedve volt vándorolni. Ilyenkor eltart pár órán keresztül, amíg sikerül elaludnom, viszont többnyire kialszom magamból a kínt. Nagyon rossz esetben két éjszaka kell hozzá, de ez ritka, mint fehér holló egy üveggolyó hegyben.
Vagy ha időközben leszakadt az ég, minél több víz érte a földet, mint könny az arcot, mosta le az eső a fejfájásomat. Volt egy - akkoriban még vény nélkül kapható - gyógyszer, amit néhanapján magamba tuszkoltam, amikor már nem bírtam tovább a kínt. Persze mivel olyan gyakran kapkodom be a különböző bogyókat (kb annyit eszek 2 év alatt, mint egy egészségmániás vitamintablettákat reggelire), ezért megvolt a hatás is. Gyenge napszúrás esetén érzi az ember azt, hogy hullámzik körülötte a levegő. Na ezzel a csodagyógyszerrel nem kellett napra menned ezért a hatásért, viszont a fejfájásod eltűnt pár perc alatt és olyat aludtál tőle, amit a fáraók is megirigyelnének. Elvégre sokkal frissebben keltem fel, nem olyan aszottan...
Na jó, ez elég béna volt, de gondolom már rájöttetek, fáj a fejem. Igen, bár mostanában megváltozott a helyzet. Most már mindenféle frontra, viharra, hőségre, mindenre érzékeny vagyok. Régi szép idők, amikor még mondhattam, hogy olyan vagyok, mint az időjárás lesz egy napon belül. Antiszociális.
Ps.: utálok függni valamitől, ami ellen nem tudok tenni semmit. Szeretném azt hinni, hogy én irányítom a testem és nem az elmém van bezárva egy humanoid formájú ideiglenes, korlátozott hozzáféréssel rendelkező tárolóba...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése