Amikor elszakad a cérna...

Bassza meg mindenki, de most már tényleg... Tele a hócipőm, hogy minden szarért engem kell baszogatni! Legalább lenne rá oka, de nem, nincs, csak a saját hülyesége! És természetesen emiatt is rajtam csattan az ostor. Élvezi?! Már nem érdekel. Egy igazi hölgy sosem jön ki a béketűrésből?! Hogyne... mindenkinél van egy pont, amikor nem egészséges tovább feszegetni a húrokat. Nálam ez most van. És miért? Mert, aki nekem fontos, az rajtam keresztül bántja azt, akinek fontos vagyok és aki nekem is fontos. Legalább megtehetné azt a szívességet, hogy engem kihagy ebből a szardobálásból! De nem! És ne húzzam fel magam?! Ne kiabáljak?! Ne dühöngjek?! Miért hiszi mindenki azt, hogy a türelmem végtelen, s az idegeim acélból vannak?! Én is csak ember vagyok, bassza meg! A rohadt életbe is, nekem is vannak érzéseim, nekem is vannak határaim! Kegyetlenül ideillik most Villon egyik sora: "...csak én, csak én fogjam be a pofámat?". Hát nem!

***********

Se füle, se farka és még trágár is? Leszarom. Lehiggadtam...

Megjegyzések