Inter Hell

Ülök a vonaton, és gondolkodom. Már amennyire még bírok. Forró péntek délelőtt van, előrevetítve a másnapi hőségrekordot. A vagon kényelmes, megfelelően fel van készítve az utasok szállítására és tökéletesen megfelel a belföldi közlekedésre. Persze csak azért csatolták fel a vonatra, hogy majd közel 200 km-rel arrébb lecsatolják, hisz a szerelvény nagy része utazik tovább, határok nélkül. Ja, igen, Inter City a ragadványneve ennek a szépséges járműnek. De hát miért is illetik ilyen lekezelő névvel, hisz ez a csúcskategória...

Na szóval, nézzük csak, mi is a szitu pontosan: van ugye az IC helyjegy, amit még a menetjegyen felül meg kell venni. Ez kőkemény 360 pénz. Ezért mit kapsz? Rosszabb esetben is legalább az út felén működő légkondit, olyan ülést, amiben azért el bírsz viselni 3 órát, függönyt az ablakra, és néha végigtolják előtted a kiskocsit, hogy nem-e akarsz pár ezret elkölteni ásványvízre. Mindezt másodosztályon.
Ezzel szemben a nemzetközi IC-re többnyire csak pótjegyet adnak, kerek 400 igaz magyar forintért. Cserébe mit kapsz? Egy vagont, rendezetlen ülésekkel, légkondi nélkül, az ablak kinyitásának esélytelenségével (hacsak nincs nálad egy féltégla), és még egy darab vászonnal se tudod eltakarni az amúgy a vagonban közel 55-60 fokos hőséget generáló csillagunkat.

Csak én nem értem, ha a(z amúgy pocsék) szolgáltatás kiegészítő szolgáltatása még az "eredetinél" is rosszabb, az mi a fészkes fenéért drágább?! Miért kell nekem 40 forinttal többet fizetnem? Hogy a pokol tüzén égjek? Azzal még várnék inkább, amíg elérem a vágányom végét. Ingyen szauna? Hm, lehet egy szál törölközőben kellett volna utaznom? De akkor meg hol van az elmaradhatatlan locsoló vödör a fura szagú folyadékkal? És vajon az ilyen pótkocsikban miért nem lehet becsukható ajtókat biztosítani? Elhiszem, hogy egy vasúti dolgozó számára a legmegnyugtatóbb hang a vonat kattogása, de nem hiszem, hogy mentálisan egészséges emberek el tudnák viselni akár csak 4 percnél is tovább hangtompítás nélkül. Bár a becsukott ajtó sem sokat javít a helyzeten, de a semminél több.

A késés, mint olyan, megszokott már. Ha már 3 órát aszaljuk nagyra becsült utasainkat, mi az a fél óra még, amit egy késlekedést nem tűrő, Pusztaszenkeresztjánosháta meg Felsőmagyarzsámbékvidékdombja közt naponta kétszer (egy reggel, egy éjjel) közlekedő hihetetlenül fontos és pontos szerelvény miatt vakvágányon kell töltenie egy IC-nek...


Ja és ha esetleg mégis úgy éreznéd, hogy nem vagy megelégedve a szolgáltatással, és visszakérnéd a jegyed árának töredékét ahelyett, hogy megelégednél a kalauz "a kényelmetlenségért szíves elnézését kérjük" mondatával... akkor a következő kép fogad:
Eléd tolnak egy jó pár kérdést tartalmazó kérdőívet, fejből kéne tudnod a szerelvény számát meg ilyen - halandó ember számára a sohasemfoglalkozomvele kategóriába tartozó - adathalmazokat, hogy mi volt a gondod a szolgáltatással, és persze még adj meg személyes adatokat is, mert majd ha feldolgozzuk a panaszlapodat, akkor majd onnantól számítva 30 napon belül postán kiküldjük a megtérítendő összeget.


Az elmélkedésem odáig vezetett, hogy kitaláltam egy új szlogent:
MÁV Start Zrt. - Pénzedet és életedet!

Megjegyzések

  1. Én inkább zötyögök másodosztályon, annak legalább van egy feeling-je, no meg azt kapod amire számítasz.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése