Éljen a bürokrácia! v.2

Diákmunkásként dolgozgatok, abszolút illegálisan és mégis teljesen legálisan.
Amikor jelentkeztem diákmunkára, és aláírtam a szerződést a céggel, akkor még diák voltam, minden papírral, igazolással együtt, aztán egy hét múlva megszereztem a szakmát, és megszűnt a diákom. Igen. A szakmán végzetteknek nem augusztus 31-ig, hanem a szóbeli napjáig tart a diákviszonya, nehogy a szerencsétlen gyereknek jusson pár hét arra, hogy találjon magának egy állást, mielőtt kihúzzák a lába alól az összes kedvezményt. Azon a napon ki kellett volna rúgniuk, de ugye senki nem tudta, hogy én csak szakmán voltam, azt főleg nem, hogy a jogviszonyom nem terjed ki aug. 31-ig, én meg elfelejtettem közölni velük.
Dolgoztam, dolgoztam. Mai nap bementem, és közli a főnök, hogy ez az utolsó munkanapom. Azon most ne háborodjunk fel, hogy képesek ezt aznap közölni, nehogy az ember bele tudja kalkulálni a költségvetésébe a következő havi jövedelemkiesést. Mit tesz ilyenkor az ember, szépen leadja a munkanaplóját, elköszön, és keres újat. Mit tesz egy élelmes ember, gondolkodik.
Bebattyogtam a munkaközvetítőbe, leadtam a havi munkaadagot igazoló papírt, és mellékesen közöltem, hogy van időm aláírni az új szerződést. Platinaszőke, centis műkörömmel megáldott tündérvirág bámul a 3D-s műszempillájával, én meg türelmesen elmagyaráztam neki, hogy minden hónap elején új szerződést kell írni, mivel diák csak havi szerződést kap. Tüncibogárnak leesik a tantusz, előkotorja a papírokat, kitöltöm, aláírom, ő is aláírja. Fülig érő vigyorral kisétálok, zsebemben az aláírt szerződéssel. Tüncibogárnak sajnos elfelejtettek szólni, hogy nem kell több munkás, engem meg próbáljon bárki is kirúgni aláírt papírral a kezemben.

Tanulság: A magyar jogrendszer lassabb, mint tehervonat a jeges pályán, de lassan járj...

- Lestat naplója -

Megjegyzések

Megjegyzés küldése