Hallod!?

Mindenki, aki valaha dolgozott gyárban, vagy hasonló helyen, a szívéből utálja ezt a megszóltást. 8 órán keresztül állsz vagy ülsz a gép mellett, monoton rakosgatod az anyagot, minimálbérért, és ötpercenként csak ennyit szólnak hozzád. Nem mintha nem tudnák a neved, mert ha megállsz pihenni pár másodpercre, rögtön jön a csoportvezető, aki egy ugyanolyan kis senki, mint te, csak hosszabb volt a nyelve, és így már rögtön méltóság, hogy mit képzelsz magadról, kettőt pislogsz és már a megrovásodat írja, de ha kellene valami, rögtön elfelejti. Még a gépnek, ahol dolgozol, is több tisztelet jár, mert azt is a nevén (kódszámán) emlegetik, de te, te csak egy csavar vagy, bólogatsz, tűrsz, és még a fogad se mered hangosan csikorgatni. Aztán felhangzik újra, a szemed vérbe borul, lélegzel egy nagyot, fapofával odafordulsz, meghallgatsz pár utasítást, amivel úgyse törődsz, mert te jobban tudod, visszafordulsz, csinálod a dolgod, aztán jön valaki, és már előre beharapod a szádat, amikor felhangzik újra...

- Lestat naplója -