Aldous Huxley 80 éve megírt sci-fi könyve életem egyik meghatározójává vált. Csak kettő könyv hatott még rám olyan demotiválóan, de az már egy másik szócikk lesz. Az elolvasása után napokig depressziós rohamok kínoztak, és olyan dolgokat láttam meg a világban, amiket talán soha nem kellett volna.
A könyv története röviden: a 26. század tökéletes, jól fésült, makulátlan világa. Az emberek boldogok, olyan munkájuk van, amilyet akarnak, az életük tökéletes, nincsen problémájuk, nincs magántulajdon, még egymás teste is teljesen szabad, mindenki szerethet mindenkit, a halál ténye elfogadott, és nem rémisztő. Gyönyörű utópia. Gyanúsan gyönyörű… Undorítóan gyönyörű.
Mi az egész hibája? Talán semmi, de inkább minden. Az ember futószalagon készül, csecsemőkora óta programozzák az agyát, és arra tenyésztik, amit később csinálni fog. Jól hallottad, tenyésztik. Ezek nem emberek, csak lélek és gondolat nélküli, bólogató birkák, akik szó nélkül csinálják azt, amit mondanak nekik. A szórakozásuk kimerül a tévében, a drogban, és a szexben.
A vallás az egyik leggroteszkebb kép. Ugyebár a technika bebizonyította, hogy Nincs Isten, de az embernek hinnie kell valamiben, így hát kitalálták az új Istent, Fordot, aki elkészítve az első gépét, megalapozta azt a világot, a keresztnek lecsapták a tetejét, így lett az új szimbólum a T. A család, mint kifejezés, nem létezik. Senki nem birtokol semmit, és ez a párra is igaz. Az emberek bármikor lefekszenek a másikkal, nem létezik szerelem, a gyerekszülés undorító, és elítélendő. Az emberek arra vannak programozva, hogy csak azzal töltsék a szabadidejüket, amivel közvetve a rendszert szolgálják, (pl. azért utazzanak a természetbe, mert a buszjegyet ki kell fizetni). Arra vannak programozva, hogy mindig a legdrágább és persze leghaszontalanabb dolgokat vásárolják. Mindenki drogos kábulatban él. Ha bármi gondja lenne, csak bekap egy tablettát és máris mindenki boldog… Mindenki boldog…
Az írás elején hangsúlyoztam, hogy ez egy sci-fi könyv. Teljesen kitalált emberekkel, módszerekkel, és életérzésekkel… Habár… Nézz csak ki az ablakon…
- Lestat naplója -
A könyv története röviden: a 26. század tökéletes, jól fésült, makulátlan világa. Az emberek boldogok, olyan munkájuk van, amilyet akarnak, az életük tökéletes, nincsen problémájuk, nincs magántulajdon, még egymás teste is teljesen szabad, mindenki szerethet mindenkit, a halál ténye elfogadott, és nem rémisztő. Gyönyörű utópia. Gyanúsan gyönyörű… Undorítóan gyönyörű.
Mi az egész hibája? Talán semmi, de inkább minden. Az ember futószalagon készül, csecsemőkora óta programozzák az agyát, és arra tenyésztik, amit később csinálni fog. Jól hallottad, tenyésztik. Ezek nem emberek, csak lélek és gondolat nélküli, bólogató birkák, akik szó nélkül csinálják azt, amit mondanak nekik. A szórakozásuk kimerül a tévében, a drogban, és a szexben.
A vallás az egyik leggroteszkebb kép. Ugyebár a technika bebizonyította, hogy Nincs Isten, de az embernek hinnie kell valamiben, így hát kitalálták az új Istent, Fordot, aki elkészítve az első gépét, megalapozta azt a világot, a keresztnek lecsapták a tetejét, így lett az új szimbólum a T. A család, mint kifejezés, nem létezik. Senki nem birtokol semmit, és ez a párra is igaz. Az emberek bármikor lefekszenek a másikkal, nem létezik szerelem, a gyerekszülés undorító, és elítélendő. Az emberek arra vannak programozva, hogy csak azzal töltsék a szabadidejüket, amivel közvetve a rendszert szolgálják, (pl. azért utazzanak a természetbe, mert a buszjegyet ki kell fizetni). Arra vannak programozva, hogy mindig a legdrágább és persze leghaszontalanabb dolgokat vásárolják. Mindenki drogos kábulatban él. Ha bármi gondja lenne, csak bekap egy tablettát és máris mindenki boldog… Mindenki boldog…
Az írás elején hangsúlyoztam, hogy ez egy sci-fi könyv. Teljesen kitalált emberekkel, módszerekkel, és életérzésekkel… Habár… Nézz csak ki az ablakon…
- Lestat naplója -
Kinéztem. Köd van. kibaszott sűrű köd. Mármint a robot emberek fejében.
VálaszTörlés